Az eddigi tudományos kutatások szerint a csókolózás legkorábbi bizonyítékai a 3500 évvel ezelőtti Dél-Ázsiából származnak. Ezt megcáfolandó, a Koppenhágai Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatói legújabb tanulmányukban állítják: írásos források dokumentálják, hogy az ókori Közel-Kelet népei már 4500 évvel ezelőtt is gyakorolták a csókolózást.
„Az ókori Mezopotámiában – az Eufrátesz és a Tigris folyók között, a mai Irak és Szíria területén – készült ékírásos agyagtáblák szövegei egyértelmű példákat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a csókolózás az ókorban a romantikus intimitás részének számított, mint ahogy a csókolózás a barátságok és a családtagok kapcsolatának is része lehetett. A csókolózás tehát nem tekinthető olyan szokásnak, amely kizárólag egyetlen régióból származik, és onnan terjedt el, hanem a jelek szerint több ősi kultúrában is gyakorolták több évezreden keresztül” – idézte dr. Troels Pank Arbøll, a mezopotámiai orvostörténet szakértőjének szavait a Science tudományos folyóiratban megjelent cikkből a Blikk.
Dr. Sophie Lund Rasmussen kutatóbiológus továbbá kifejtette, hogy az ember legközelebbi élő rokonain, a bonobókon és a csimpánzokon végzett kutatások kimutatták, hogy mindkét faj csókolózik, ami arra utalhat, hogy a gyakorlat alapvető viselkedés az embernél. Ebből következik, hogy valójában a most felfedezett leletek keletkezésénél már sokkal korábban is csókolózhattunk.
Ez megmagyarázza, hogy miért található meg kultúrákon átívelően.
A herpesz, avagy a bu'shanu?
A társadalmi és szexuális viselkedésben betöltött jelentősége mellett a csókolózás gyakorlata akaratlanul is szerepet játszhatott a fertőzések terjedésében. Bár magára a csókra, mint kiváltó okra hivatkozni bizonyos kórokozók elterjedésének esetében igencsak kétséges, az tagadhatatlan, hogy az intim gyakorlat felgyorsította a folyamatot.
A legjobb példa erre a herpes simplex 1 rohamléptékű terjedése, amiről szintén beszámoltak az ókori feljegyzésekben. Miután ezeket az orvosi szövegeket számos kulturális és vallási nézet befolyásolta, nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy az akkoriban bu'shanu-ként emlegetett betegség valójában herpesz, a tünetek kísértetiesen hasonlók voltak.
„A bu'shanu betegség elsősorban a szájban és a torokban vagy azok környékén jelentkezett, és a tünetek között szerepeltek e régióban megjelenő hólyagok, ami a herpeszfertőzés egyik domináns jele” – hívták fel a figyelmet a kutatók.
(Borítókép: Mezopotámiai lelet. Fotó: Northfoto)