Nem várt hírt közöltek az orvosok a dél-afrikai Hennenmanban élő 26 éves Hendrik Strauss-szal és várandós feleségével, a 25 esztendős Mariaannal: a 13. hétben lévő kismama az első ultrahangos vizsgálaton megtudta, hogy
szíve alatt hordott kisfiának nem fejlődtek ki a felső végtagjai.
Miután Mariaan egy országos pékséghálózat élelmiszerbiztonsági osztályának munkatársa, férje pedig egy teherfuvarozó cég alkatrészosztályának vezetője, így mindkettejük számára kemény diónak tűnt egy hátrányos helyzetű gyerek felnevelése, így a nő orvosa azt tanácsolta az ifjú házasoknak, hogy vetessék el a gyermeket. Az édesapa nem szeretett volna erre az útra lépni, valamint Mariaan szeretete is olyan erős volt meg nem született gyermeke iránt, hogy végül a kicsi megtartása mellett döntöttek.
Az édesanya végül tavaly júniusban adott életet Hendré Straussnak, aki 2 kiló 75 dekásan jött a világra.
„Mindketten sírtunk, annyira gyönyörű pillanat volt” – kezdte Mariaan Strauss. „Aztán mély és sötét depresszióba estem, amikor arra gondoltam, hogy a társadalom milyen kegyetlen tud lenni. Feltettem magamnak a kérdést: vajon el fogják tudni fogadni valaha is a gyermekünket? Vajon kigúnyolják, szekálják és zaklatják majd? Folyamatosan az orvosom szavai jártak a fejemben:
»Önző döntés, ha nem veteti el. A gyermekére kell gondolnia. Sosem lesz képes normális minőségű életet élni.«
Dühös voltam istenre, hogy engedte ezt. Önmagamat hibáztattam, nagyon fájt az egész helyzet. Féltem az ismeretlentől és a bizonytalan jövőtől. Arra gondoltam, »miért pont mi? Miért a mi gyerekünk?«. Nap mint nap imádkozol egy egészséges gyermekért, aztán ez történik. Mégis, ha ma kellene döntenem, ma is a megtartása mellett döntenék. Így, kezek nélkül. Ő így tökéletes” – árulta el a fiatal édesanya.
Mint az a születésekor kiderült, Hendré további komplikációkkal jött a világra. A lábfeje befelé fordult, így gipszkötést kellett viselnie, ezen kívül szárkapocscsont nélkül született és a gyomra sem fejlődött ki rendesen. Utóbbi miatt csak 30 milliliter anyatejet tud elfogyasztani egyszerre.
Hendré állandó gondozásra szorul, heti kétszer a nagynénjénél alszik, míg két éjszakát a nagymamájánál tölt, aki napközben is vigyáz rá.
„Amikor 3 hónapos volt, megtanult elgurulni egyik helyről a másikra. Akkor jöttem rá, hogy a gyermekemmel minden rendben. Ez volt az a pillanat, amikor az én bűntudatom és depresszióm is tovaszállt” – mondta Mariaan, akinek szavait férje a következőképpen folytatta: „Ha szeretne egy játékot a szoba túlsó végéből, Hendré oda tud jutni érte. Vagy gurul, vagy előretolja magát a lábaival” – magyarázta Hendrik Strauss.
A szülők úgy tervezik, hogyha Hendré idősebb lesz, protézist ültettetnek be neki. Addig is mindenkinek szeretnék megmutatni, hogy semmi gond nincs azzal, ha valaki nem illik bele a társadalmilag elfogadott normákba.
Hendré a legnagyobb ajándék, amit valaha is kaphattunk.
(Borítókép: Hendré és Mariaan Strauss. Fotó: Northfoto)