A Mount Everest oxigénpalack és teherhordó segítsége nélkül történő meghódítására indult hónapokkal ezelőtt Suhajda Szilárd. A hegymászó már több mint egy napja nem adott életjelet magáról, mígnem magyarországi csapata csütörtök este egy közleményben tudatta, hogy május 25-én reggel értesültek arról, hogy Suhajda körülbelül 8780 méteres magasságban, a Hillary-lépcső aljában van. Az őt észlelő csapat elmondta: ruházata alapján egyértelműen beazonosítható volt.
Amikor elhaladtak mellette, életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta
– áll a közleményben.
A realitást nézve már nagyon kis esélye van annak, hogy Szilárdot életben találják abban a magasságban, azonban én teljes mértékig bízom Szilárdban és hiszek a csodákban
– mondta Legindi Tímea, Suhajda Szilárd felesége, aki az expedíció kommunikációs munkatársa. Bár a remény továbbra is él, sajnos nem véletlen, hogy még a profi hegymászó felesége is szkeptikus férje állapotát és esélyeit illetően, ugyanis ilyen magasságban az időfaktor döntő lehet a különböző hegyi betegségek tekintetében.
Akut hegyi betegség
Noha Suhajda Szilárd esetében aligha erről van szó, az akut hegyi betegség a leggyakoribb, magasság miatt kialakuló betegség. A kritikus magasság elérése után azonnal vagy néhány napon belül jelenik meg, és gyakran spontán gyógyul. A tünetek általában 4 ezer méter feletti magaslaton érezhetők. Ezek között szerepel a nem kielégítő alvás, a hányinger, hányás, nehézlégzés, a végtagokon jelentkező ödémák, rossz körérzet, étvágytalanság és fáradékonyság. Akut hegyi betegség esetén ritkán van szükség kezelésre, még a további emelkedés is megengedett egy rövid pihenőt követően.
Magaslati tüdőödéma
A magaslati tüdőödéma alacsonyabb arányban jelenik meg (2-15 százalékban), ám súlyosabb kimenetelű lehet. Főleg fiatal, jól edzett embereknél jön elő, akik gyorsan eljutnak 2500 méter fölé. A panaszokat a tüdő ereinek elváltozása okozza: az oxigénhiány miatti érszűkület, és a hajszálerek fokozott áteresztőképessége. A vérrel együtt a léghólyagokat fehérjében gazdag folyadék árasztja el, és tovább rontja az oxigénfelvételt. A nehézlégzés fokozódik és megmarad nyugalmi állapotban is, száraz köhögés jelentkezik és rózsaszínű köpetürítés. A felgyorsult légzés mellett az ajkak ellilulnak.
Mivel az állapot életveszélyes, azonnal és sürgősen be kell avatkozni. 600-1000 méterre le kell vinni az érintettet és oxigént adni neki, lehetőleg túlnyomásos sátorban.
A magaslati agyödéma
Ezt a betegséget írták le Suhajda Szilárd esetében is. Sokkalta ritkábban jelentkezik a tüdőödémánál. Az oxigénhiány miatt megnő az agyi vérellátás, emiatt pedig az agy megduzzad. Mozgáskoordinációs zavar, mozgásnehezítettség, később tehetetlenség, majd tudatzavar és hallucináció jelentkezik, végül az illető kómába esik. Az érintettet le kell szállítani 1000 méter alá, illetve itt is segíthet a túlnyomásos oxigénsátor.
Miért történik mindez?
A hegymászók nem véletlen nevezik halálzónának a 8000 méter feletti magasságot. Ezeken a területeken a légnyomás már csak egyharmada a tengerszintinek, az oxigén mennyisége is csak a harmada, ez pedig annyira kevés, hogy a tudomány mai állása szerint a test elkezdi felélni oxigéntartalékait, a levegőből ugyanis képtelenség belélegezni a kellő mennyiséget. Ezért van szükség oxigénpalackra. Beszámolók szerint ekkora magasságban szinte képtelenség aludni, leáll az emésztés, a tüdő- vagy agyödéma kockázata pedig az egekbe szökik. Ha mégsem következik be, a szervezet akkor is az összeomlás szélén táncol, gyengül az ítélőképesség – aminek rossz döntések a következményei –, és bármikor jöhet az eszméletvesztés.
A halál szinte mindennapos 8000 méter felett, a legtöbb magashegyi hegymászó is ebben a zónában veszti életét.
Suhajda Szilárdért egy ország imádkozik. A hegymászóért már elindultak a serpák (a Himalája északkeleti részén, a magas völgyekben élő népcsoport tagjai – a szerk.), hogy lehozzák őt a hegyről. A mentést egy helikopter is segíti majd.
(Borítókép: Suhajd Szilárd. Fotó: Mohai Balázs/MTI)