Rögtön tisztázzunk egy félreértést: a Holt-tenger egy tó. Nevét onnan kapta, hogy a legtöbb tóval ellentétben magas sókoncentrációval rendelkezik, emiatt nem élnek meg magasabb rendű élőlények benne. A sivatagban folyamatosan párolgó tó vize nyolcszor annyi sót tartalmaz, mint az óceánoké, így a turisták a vízen lebeghetnek benne, az iszapja pedig gyógyhatású. Nem csoda, hogy a régió egyik leglátogatottabb látványossága.
A rövid ismertető után jöjjenek az aggasztó tények:
a Holt-tenger vízszintje riasztó mértékben, évente egy méterrel csökken.
Izrael, Jordánia és Ciszjordánia közös tavának pusztulása a kizsákmányolás legújabb, valószínűleg visszafordíthatatlan következményekkel járó példája.
A Holt-tenger végnapjaihoz az építkezések, a fogyasztói társadalom és a klímaváltozás is hozzájárult. A legnagyobb gond a tavat tápláló legfontosabb víz, a Jordán folyó elvezetése, melyből a korábbi mennyiség helyett most csak ötödannyi víz érkezik.
A csökkenő vízutánpótlás miatt a tó kettészakadt, a mélyebben fekvő északi rész mellett a déli medence fokozatosan kiszárad.
További problémát okoz a déli területeken az ásványi anyagok nagy tömegű kitermelése, ahol a víz kipumpálásával dolgoznak, de itt említhető a folyamatosan melegedő, száraz éghajlat is.
A Holt-tenger 1960 óta a felületének egyharmadát veszítette már el. A visszahúzódó víz nyomában víznyelők és kristályformációk keletkeznek. A csökkenő vízmennyiség miatt maga a víz sokszor már olyan sós, hogy védőfelszerelést kell viselniük az úszóknak.
(Borítókép: Holt-tenger. Fotó: Anadolu Agency/Getty)