Hol segítenek, hol valójában a lehető legnagyobb őrültségek: az interneten számtalan lifehacket találunk, ám ezeknek a többsége inkább vicces, mint hasznos. Nehéz elhinnünk, de a technológiailag kevésbé fejlett régmúlt időkben is alkalmaztak különböző praktikákat az emberek, hogy megkönnyítsék az életüket. Ezek a trükkök szájhagyomány útján terjedtek, és akárcsak ma, sokszor több kárt okoztak, mint hasznot. Az alábbiakban bemutatjuk az elmúlt évszázadok legfurcsább lifehackjeit. Íme!
Pirítósvíz rosszullétre
A viktoriánus háztartások egyik legnagyobb „találmánya” a pirítósvíz, amelyet rosszullétek esetén alkalmaztak. Jótékony tealevelek helyett egy szelet kétszersültet áztattak forró vízbe, majd miután kihűlt, kiszedték az ázott kenyeret, leszűrték a vizet és tálalták. Egyes receptekben tejszín és cukor, vagy barnacukorral sült alma hozzáadását is javasolták. A The Annals of Hygiene 1884-es kiadása szerint „néhány ember, különösen az idős urak, szeretik a meleg, melasszal édesített pirítósvizet. Isabella Mary Beeton írónő 1861-es klasszikusa, a Mrs. Beeton's Book of Household Management című írás szerint ugyanakkor a pirítósvizet csak hidegen szabad felszolgálni.
Ami az ízét illeti: Kat Kinsman gasztronómiai író 2016-ban tesztelte Beeton receptjét, amelynek az ízét úgy írta le, mint „egy pocsolyát, amelyet egy belefulladt pirítós szelleme kísért”.
Gyógyír a repedezett bőrre
Hannah Mary Bouvier Peterson 1867-es The Family Save-All című könyvében házi gyógymódot kínált a repedezett kezek ellen. A receptje szerint negyed kiló disznózsírt először vízben, majd rózsavízben kell áztatni, majd összekeverni azt két friss tojás sárgájával, egy nagy kanál mézzel, valamint mandula pasztával vagy őrölt zabpehellyel. A kész keveréket napi többször kell alkalmazni a hámló felületen.
Levél a matracba
Az imént említett könyv arra is tett javaslatot a kor asszonyainak, hogyan tehetik kényelmesebbé a fekhelyüket, ha nincs pénzük tollal bélelt matracra.
Menjen ki a szabadba egy őszi napon, keresse meg a legközelebbi bükkfát, szedjen össze egy csomó száraz levelet és tömje meg vele a matracot. Miért bükkfa levelével? Mert nagyon rugalmasak és nincsenek köztük kártevők” – állt a javaslatban.
A nedvesség kiszűrése
Pontosabban annak megállapítása, hogy nedves-e a matracunk. A lifehack szerint egy felmelegített serpenyőt kell a lepedő alá tenni, majd amint elvesszük onnan, egy fejjel lefelé fordított üvegpoharat kell odacuppantani a helyére. Ha a poháron belül pára csapódik le, a matrac nedves.
A romlásnak indult hús megmentése
Néhány korabeli tanács az élelmiszerbiztonság határait súrolta. A romlásnak indult hús felhasználhatóságának kitolására például egy időben azt tanácsolták, hogy tegyék ki a hűvös, éjszakai levegőre. Ez a mai világban egyet jelent azzal, hogy hagyjuk még a hűtőben egy éjszakára, hátha jobb lesz...
A savanyodó tej szavatossága
Akárcsak a romlásnak indult hús esetében, úgy a savanyodó tej kapcsán is kitaláltak egy teljesen abszurd módszert. Úgy hitték, hogyha literenként egy nagy csipet bóraxot – egykori népeszű tartósítószert – tesznek a tejbe vagy tejszínbe, akkor még napokig felhasználható lesz.
Végül 1902-ben az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának fő vegyésze, Harvey W. Wiley önkénteseket kért fel bizonyos vegyi anyagokat tartalmazó élelmiszerek elfogyasztására, hogy meg tudja állapítani, hogy a kérdéses vegyületek károsak-e az egészségre nézve. Azt találta, hogy a bórax – adagtól függően – gyomor-bélrendszeri bántalmakat, hányást okoz. Wiley kísérlete volt az egyik oka annak, hogy a szövetségi kormány az élelmiszer- és gyógyszeripar szigorúbb szabályozása mellett döntött. 1906-ban elfogadták a Pure Food and Drug Act-et, amelynek nyomán létrejött az FDA, vagyis az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala. A hatóság első biztosa maga Wiley, a bórax azóta szerepel az FDA tiltott élelmiszer-adalékanyagok listáján.
Kenyér a kosz ellen
Ez a praktika sokaknak a mai napig ismerős lehet, hiszen még a nagyszüleink is éltek vele. Az eredetileg viktoriánus taktika szerint a piszkos tapétáról könnyen el lehetett távolítani a szennyeződéseket egy szelet friss kenyérrel. Szárazabban azért nem jó, mert abban az esetben már koptathatja a tapétát...
Krumpliszelet a festményre
A régi olajfestmények helyreállítására egy időben azt javasolták, hogy vágjunk egy szelet krumplit, és amíg nedves, dörzsöljük át vele a műalkotást. Egy másik praktika a festményt ellepő penészgomba eltávolítására szolgált, eszerint csak egyszerűen ki kellett tenni a képet a tűző napra. Mondanunk sem kell, mindkét eljárás többet árt, mint használ.
A vaj tesztje
A 20. század idusán gyártotta népszerű dohánytermékeit a Gallaher. A cég apró kártyákat helyezett el a cigarettás dobozokban, rajtuk különböző abszurd life hackekkel. Ilyen volt például a vaj tesztje is, amelynek során állításuk szerint biztosan megállapíthattuk, hogy margarint vagy vajat vettünk.
Hogy ezt teszteljük, a termékből valamennyit egy papírra kell kennünk, majd meggyújtanunk azt. Gallaher példányai szerint a tiszta vaj ekkor „finom” és „kellemes” illatot áraszt, a margarin ellenben kellemetlen faggyúszagot.
A selyem- és a szaténruha ragyogásának titka: a gin
1858-ban egy bizonyos Robert Kemp Philp azt írta házi tippeket adó könyvében, hogyha a selyem- és szaténruhák mosásához keresünk csodaszert, elég kinyitnunk a konyhaszekrényünket, és összekeverni négy uncia puha szappant, négy uncia mézet, egy tojásfehérjét és egy boros pohárnyi gint.
„Hogy a ruha gyönyörű legyen, a főzetet használva alaposan dörzsöljük át egy kemény kefével, öblítsük ki, majd még nedvesen vasaljuk át.”
Fülzsír az ajkakra
Bár a higanyos-tojásfehérjés keverék kapcsán mindenkit óvatosságra intett, esküdni mert a fülzsír jótékony, fájdalomcsillapító hatására. Tanácsa szerint a körmök vagy más, hegyes dolgok okozta sebekre kifejezetten fájdalomenyhítő hatással van a fülzsír, amely a repedezett ajkak ápolására is tökéletes.
Ágyi poloskák irtása
Nemcsak a ruhák tisztításához, de az ágyi poloskák kiirtásához is tojásfehérjét ajánlottak a 19. században. Pontosabban tojásfehérje és higany keverékét, amellyel átkenték az ágyat. Írnunk sem kell, ennél károsabbat nem is tehettek volna, hiszen a higany szobahőmérsékleten párologni kezd és színtelen, szagtalan gőzzé alakul. Belélegezve temérdek tünetet okozhat a mellkasi fájdalomtól a hányásig.
Az 1838-as The American Frugal Housewife című könyvében Lydia Maria Child legalább egy figyelmeztetést is hagyott a gyanútlan háziasszonyoknak. Mint írta: „Ami megmaradt, azt ki kell dobni: veszélyes, ha a ház körül van.”
A csillogó szemek ára
Lola Montez 1858-as, A szépség titkai című könyvében szerepelt egy fejezet, amelynek azt a címet adta, hogy Tippek uraknak a lenyűgözés művészetéről. A fejezetben olyan „ellenállhatatlan” csajozós szövegek voltak, amelyeken ma csak nevetnénk egy Zs-kategóriás romkomban. Az egyik tippje, hogy a hölgytől megkérdezzék: le szokta-e csukni a szemét, ha elalszik. Majd amikor az adott nő visszakérdez, hogy miért, a következő legyen a válasz: „Mert ha nem szoktad, attól félek, hogy a szemed ragyogása lyukat éget a takarón, vagy lángra lobbantja az egész házat".
A nők persze ettől függetlenül is rendre azon voltak, hogy hogyan varázsolhatnak maguknak csillogó szemeket a férfiak elcsábításához. A 19. századi nők ennek érdekében például mindenfélét fújtak a szemükbe a parfümtől a citromléig. A nadragulya is a hölgyek gyakori kelléke volt, amelyet optometristák a mai napig alkalmaznak a pupillák tágítására. Mindazonáltal egy nagyon mérgező növényről beszélünk: mindössze néhány bogyó a terméséből elég ahhoz, hogy végezzen egy kisgyerekkel, míg egy felnőtt számára már egészen kis mennyiség is hallucinációkat vagy kómát okozhat.
Barkham Burroughs egy ennél jóval biztonságosabb ötlettel állt elő a szemek ragyogóbbá tétele érdekében 1889-ben megjelent Elképesztő tények és hasznos információk enciklopédiája című művében:
Öntsön beléjük szappanhabot.
Só a takony ellen
Az orr és a torok nyáktól való megtisztításához egy időben azt ajánlották, hogy szippantsunk fel némi sót, majd gargalizáljunk meleg vízzel. A mai orvosok inkább azt tanácsolnák, hogy inkább sóval vegyített vízzel mossuk át az orrunkat...
Kokain náthára
C-grófnő a náthára is egyedi kúrát talált. A receptje szerint mentol, bórsav és kokain keverékét kell felszippantanunk, és máris megszabadulunk a kellemetlen tünetektől. Miután a bórsav mérgező, így C-grófnő érdemére mondva valószínűleg kevésbé aggódnánk a megfázás miatt
Harc a szeplők ellen
Míg manapság kifejezetten egyedinek és divatosnak számítanak a szeplők – olyannyira, hogy sokan festenek maguknak –, egy időben sokan azért fáradoztak, hogy eltüntessék magukról a foltokat. Számtalan tipp található például egy bizonyos C-grófnő által 1901-ben írt könyvben. Az egyik recept kámfort, mandulaolajat és fél liter terpentint (a terpentin a fenyőfélék törzséből kifolyó ragadós, vastag, gyantás lé, vagyis balzsam – a szerk.) tartalmaz, míg egy másik disznózsírt, cinket és kristályos ólmot igényel. Megint másik a tej és a sósav egyvelegére esküszik, ellenére annak, hogy a sósav égési sérüléseket okozhat, az ólom pedig már önmagában mérgező, míg a terpentin bőrirritáló lehet. Ha például szembe kerül, szaruhártya-fekélyeket okozhat, ami vaksághoz vezethet.
Marhahús a ráncok ellen
A régmúlt idők lifehackjei közül a személyes kedvencünket hagytuk utoljára. Felejtse el a drága szérumokat, a botoxot és a ráncfelvarrást, ez a trükk ugyanis még a megfázás elleni kokainos szert is übereli. Lola Montez fentebb említett könyve szerint számos divatos párizsi nő élt a módszerrel, miszerint
nyers marhahús szeleteket helyeztek az arcukra éjszakára.
Meggyőződésük szerint megóvja a bőrt a ráncoktól, miközben fiatalos frissességet és ragyogást kölcsönöz az arcszínnek. Tehát hölgyek, urak figyelem: vásároljanak be a hentesnél és dobjanak fel egy szelet bélszínt az arcukra éjszakára!
(Borítókép: Sót inhaláló férfi illusztrációja. Illusztráció: The New York Public Library)