Ibériai sonka
A világ legdrágább sonkája nem sokáig marad velünk, ugyanis az ibériai sertések egyre kevesebb makkot találnak Andalúzia tölgyfákkal borított vidékén, így aki teheti még most kóstolja meg.
Az igazán minőségi pata negra bellotta sonka előállításához a gazdáknak arra van szüksége, hogy egy állatnak legalább egy hektár, makkban bőséges terület álljon a rendelkezésére. Azonban az utóbbi évek szokatlanul száraz időjárása miatt a tölgyfák nem tudtak elegendő mennyiségű makkot termelni. A farmerek kénytelenek mással is etetni az állatokat, mint makk, így pedig elveszik a hús jellegzetes és különleges íze.
Camargue-i vörös rizs
Amíg Andalúziában a kevés víz volt a gond, addig a francia Camargue régióban éppen az ellenkezője a probléma. A térségben a klímaváltozás miatt a Földközi-tenger szintje folyamatosan emelkedik, így túl sok a tengervíz a termőföldeken, pedig ebben a térségben termesztik az egyedi, kicsi szemű, barnás-vöröses és ragadós Camargue-i vörös rizst.
A probléma ott kezdődik, hogy a tengervízben literenként nagyjából 37 gramm só található, a rizs termesztését pedig már 2 gramm só is tönkreteheti.
Ementáli
A szintén francia Savoy térsége nem csak különleges szőlőfajtáiról és borairól híres, hanem a sajtairól is. Azonban az elmúlt évek száraz időjárási körülményei itt is megnehezítették a gazdák életét és veszélybe sodorták az évszázados hagyományokon alapuló ínyencség jövőjét.
Egy-egy francia gazda akár 150 tehénnel is dolgozik, hogy népszerű sajtokat, mint az emmentáli, a tomme vagy a Reblochon készíthessen. Ahhoz, hogy a gazdák eredetvédett sajtot tudjanak előállítani, ahhoz elengedhetetlen, hogy a tehenek elegendő mennyiségű füvet fogyaszthassanak. A szárazság miatt azonban a tehenek számára létfontosságú legelők is sérültek, ami instabillá teszi a francia sajtpiacot.
(Borítókép: Ibériai sonkás szendvics. Fotó: GettyImages)