Szex, rock és... középkor? Így szexeltek az elődeink
Úgy gondolja, hogy a szexuális forradalom a Beatles első albumával kezdődött és hogy a Lady Chatterley szeretője volt az a könyv, amely először keltette fel az emberek figyelmét? Nos, ha igen, téved. Philip Larkin költő tréfásan állította ezt, de mit szólna ahhoz, ha azt mondanánk, hogy a középkorban voltak csak igazán pajkosak az emberek?
Bár sokan úgy gondolják, hogy a középkori emberek prűdök voltak, valójában az egyház, az orvosok és a közösség együtt dolgozott annak érdekében, hogy mélyebben megértsék a témát. Nemcsak szigorú szabályokat és büntetéseket hoztak, hanem érdekes gondolatokkal és módszerekkel bővítették az emberek tudását.
Veszélyes vonzalmak a középkorban
Hogyan reagálna, ha egy randi utáni reggelen felfedezne egy félelmetes duzzanatot az arcán? Arnaud de Verniolle, egy 14. századi francia pap éppen ezen ment keresztül. Élete alkonyán említést tett egy titokzatos emlékről: diákként az egyik estéjét egy prostituált társaságában töltötte, aztán később nemi betegség tüneteit vette észre magán, megtapasztalva annak súlyos következményeit. A középkorban ugyanakkor a nemi aktus után tapasztalt tüneteket nem egy esetlegesen elkapott fertőzésnek tulajdonították, hanem a paráznaság elkövetéséért kapott egyfajta mennybéli büntetésnek. Verniolle is csak később ébredt rá, hogy valószínűleg az örömlánytól kapott el valamilyen betegséget.
A nemi úton terjedő kórságokkal kapcsolatos aggodalmak idővel jogosnak bizonyultak. A 15. század végén a szifilisz is felbukkant, de az akkoriban már több éve elterjedt lepra is félelmet keltett. Egy 13. századi orvosi szöveg, a Prose Salernitan Questions érdekes magyarázatot adott arra, hogyan lehetett egy nő a lepra hordozója anélkül, hogy ő maga megfertőződött volna, ám a partnereinek továbbadhatta a betegséget. Idővel a tripper is súlyos problémákat okozott: a 15. századi Southwarkben kitiltották azokat a hölgyeket a bordélyházakból, akik az „égető érzésű betegségben” – amely valószínűleg a gonorrhoea volt – szenvedtek. Egyes papok a betegségektől való félelmükben a gyerekek felé fordultak – ez, ahogy ma is, akkoriban is elítélt döntés volt.
Középkori gyógymódok
John Gaddesden 14. századi angol orvos annak idején azt javasolta a nemi betegséggel megfertőződött férfiaknak, hogy az aktus után azonnal mossák meg a péniszüket, akár saját vizelettel, ecettel és vízzel. Amikor azonban az enyhébb megoldások nem segítettek, a kor sebészeti beavatkozásaiban keresték a megoldást. John Arderne, egy másik 14. századi angol sebész egy igen brutális módszerrel kezelt egy férfit: levágva a problémás területet, majd égetett mésszel kezelte a sebet.
Gyógyíthatatlan következmények
Korabeli iratoknak köszönhetően betekintést nyerhetünk a középkori kastélyok zárt ajtajai mögé, ahol a fényűző bálok és ünnepélyek mögött néha sötét és veszélyes titkok lappangtak. Az éjszakák nemcsak szenvedélyes pillanatokat tartogattak, hanem néha tragédiákat is, amelyekért az életükkel kellett megfizetniük a pajzán pároknak.
Ralph Vermandois gróf a 12. században például háromszor ment feleségül, de a harmadik után súlyosan megbetegedett. Az orvosa azt javasolta, hogy kerülje a szenvedélyes éjszakákat, de ő nem fogadta meg a tanácsot. Nem sokkal később tragikus módon elhunyt. John Gaunt, Lancaster első hercege is igazi nőcsábász volt a 14. században. A sok-sok szerelmi kaland miatt először a férfiassága, majd az egész teste „elrohadt”.
A tudatlanságba haltak bele
A középkorban úgy hitték, hogy az ember egészsége a négy testnedv (vér, váladék, fekete epe és sárga epe) egyensúlyán múlik. Az emberek hitték, hogy a rendszeres szex jótékony hatással van az egészségre, de csak mértékkel. Úgy vélték, hogyha túlzásba viszik, az komoly veszélyeket rejt magában, és a négy testnedv egyensúlyának felborulása miatt akár az életükbe is kerülhet.
A szexuális intimitás hiányát szintén kockázatosnak gondolték. Sok középkori pap vállalta a cölibátust, vagyis az életen át tartó szexuális önmegtartóztatást. Ez a választás azonban nem mindenkinek vált be. Egy 12. századi leveni pap például egy hónapig nem létesített nemi kapcsolatot, majd testi fájdalmai olyan súlyossá váltak, hogy tragikusan elhunyt. Akkoriban ezt a szex megvonásával, és így ugyancsak a testnedvek egyensúlyának felborulásával magyarázták.
A vágyat az ételek határozták meg
Az afrodiziákumokról, vagyis a vágyserkentő ételekről máig rengeteg szó esik, ám a középkorban még nem az adott élelmiszerek kémiai összetételével, és azok libidóra gyakorolt hatásával magyarázták a jelenséget. Azt gondolták, hogy a gyomor és a nemi szervek közelsége miatt lehet hatással az étel a szexuális vágyra.
Akkoriban úgy hitték, hogy a hús vagy a tojás ébreszthet erős nemi vágyat az emberben.
A korabeli írások szerint a túlzott babfogyasztás is erős szexuális vágy ébredéséhez vezetett.
A nőknek is voltak titkos módszereik
Bár sokan úgy vélték, a nők csak a férfiak oldalán találhatják meg az örömöt, a hölgyeknek is voltak saját titkos módszereik a boldogság megtalálására. Azok a nők, akik elzárkóztak az aktív szexuális élettől, nem sejtették, milyen veszély fenyegeti őket. Elképesztő, de légszomjtól ájulásig terjedő tünetek is jelentkeztek náluk. Akik nem léptek közülük házasságra és így nem élhették az egyház által jóváhagyott életmódot, meglepő orvosi tanácsot kaptak: az önkielégítés gyakorlását. A korabeli társadalom kettős mércéje ugyanakkor ezen örömszerzési móddal kapcsolatban is tetten érhető volt.
Az egyház bűnnek tekintette, és ha valaki „elkövette” ezt a tettet, szigorú büntetésben részesült.
Ugyanakkor a történészek azt állítják, hogy az egyedülállóknak mégis engedélyezték ezt a gyakorlatot, hiszen az orvostudomány szerint előnyös volt az egészségükre.
A mértéktelen örömszerzéstől ugyanakkor a nőket is óva intették: egy régi írásban olvashatunk egy hölgyről, aki rövid időn belül 70 alkalommal szerzett örömöt magának. Sajnos a túlzások következtében elhunyt, majd a boncolás során kiderült, hogy az agya összezsugorodott.
A középkorbeli dilemmák a ma embere számára is ismerősek lehetnek: hogyan lehet élvezni a szexualitást anélkül, hogy kockázatoknak vagy bűnnek tennénk ki magunkat? Úgy tűnik, a kérdések változnak, de a válaszok sokszor ugyanazok. Ahogy a középkorban, úgy a 21. században is a szex egyszerre öröm és probléma.
(Borítókép: Egy férfi és két nő középkori jelmezekben. Illusztráció: Getty Images)