Kopogtató
Már a 18. század végén feltalálták a mechanikus órákat, azonban ezek a szerkezetek rendkívül drágának számítottak, így a legtöbben nem engedhették meg maguknak azt, hogy egy szerkezet ébressze őket. Azonban nem csak a leggazdagabbnak kellett időben kelniük minden nap, hogy munkába induljanak, hanem a szegényebbeknek is, így ők kopogtatót fogadtak.
A kopogtatók reggelente végig járták az utcákat és egy hosszú bottal dörömböltek azoknak az illetőknek az ablakain, akik fizettek ezért a szolgáltatásért. Ezt a feladatot általában idősebb személyek vállalták el, hogy egy kis plusz pénzt tudjanak keresni.
Persze felmerül a kérdés, hogy a kopogtatókat ki ébresztette, a válasz azonban jóval egyszerűbb, mint gondolnánk. A BBC cikke szerint a kopogtatók „éjjeli baglyok” voltak, akik napközben feküdtek le aludni, hogy éjjel már felébredjenek, így mindig időben tudtak elindulni dolgozni.
Púderes majom (Powder monkey)
Ez a szakma még jóval azelőtt létezett, hogy a gyermekmunkára vonatkozó törvényeket bármely országban bevezették volna. A „puskaporos majmok” ugyanis 12 és 14 év közötti fiúkat jelöl.
Az 1800-as években a hadihajókon a puskaporos majmok feladata volt, hogy a felnőttekhez képest kisebb és fürgébb kezeikkel visszatöltsék a lőport az ágyukba. Általában a szegény családok gyermekei választották önként ezt a feladatot, mert bár ezek a hajóutak nagyon veszélyesek voltak, de legalább kaptak élelmet és valamennyi pénzt is munkájukért cserébe, így nem voltak a saját családjuk terhére.
Piócagyűjtő
A vérszívó gyűrűsférgek, a piócák egészen a XIX. századig az orvostudomány egyik legfontosabb eszközének számítottak, azonban az állatok beszerzése egy igazán kellemetlen feladat. A piócagyűjtők általában nők voltak, akiknek naponta órákon keresztül kellett piócákkal teli mocsarakban dagonyázniuk.
Azok, akik tehették idősebb lovakat vezettek a mocsarakba, mivel náluk a piócák könnyedén megtalálták a vastag ereket. Azonban a legtöbben a saját lábukat használták csalinak, majd megvárták, amíg a vérszívók levállnak a testükről.
Jégvágó
A modern hűtési technológia feltalálását megelőzően nehéz volt frissen tartani az ételeket. Az emberek, amit csak tudtak azt megfüstöltek, majd hűvös, földbe ásott helyeken tároltak, azonban sem sem volt megoldás mindenre. Itt jönnek képbe a jégvágók, akik a legnagyobb hidegben befagyott tavak és folyók felszínéről vágtak ki hatalmas jégdarabokat, hogy azokat hűtövermekbe hordják.
A jégpáncélt akkor lehetett törni, amikor már legalább 20-40 centiméteres volt a jég, amihez igen komoly fizikai erő és komoly fegyelem is kellett, ugyanis könnyen belecsúszhattak a jégvágók az általuk készített lékekbe.
Emberi számítógépek
Még a modern számítógépek feltalálása előtt az embereknek kellett elvégezniük minden számítást, így egyes cégek „emberi számítógépeket” alkalmaztak műveletek kiszámítására. A NASA-nak még az 50-es években is volt egy női különítménye, ami csak számolással foglalkozott.
A gépi számítástechnika az 1970-es évekig nem tudta teljesen kiszorítani az embereket, de ma is sok kutató inkább a saját számításaira.
(Borítókép: Idős kopogtató. Fotó: GettyImages)