Bizonyára ön is találkozott már pókkal a lakásban. Általában az ember ilyenkor két dolgot tehet: vagy azonnal megöli a nyolclábú élőlényt, vagy pedig óvatosan megfogva azt kilakoltatja a kertbe vagy az utcára. Bár kétségkívül a második megoldás humánusabb, azonban valójában sajnos nem sokban különbözik a végeredmény tekintetében.
Miért baj, ha kitesszük a pókot?
Azért mert esetek többségében ezzel csak szenvedésre, lassú halálra ítéljük az egyébként igencsak hasznos pókot.
„Egyes házi pókfajok a Római Birodalom ideje óta bent élnek. Ha a pók őshonos a területen, valószínűleg képes lesz túlélni kint. De ha a pók már házipókká vált – még akkor is, ha ősei évtizedekkel vagy több száz évvel ezelőtt kerültek az új helyre –, akkor nagy valószínűséggel a pók odakint el fog elpusztulni” – magyarázta Rob Crawford, a pókfélékért felelős gondozó a seattle-i Burke Múzeumban.
A legtöbb szakértő inkább azt javasolja, hogy próbáljunk meg együtt élni a pókokkal. Bár kétségkívül a hétköznapi emberek szemében ezek a csúnya, nyolclábú, sokszemű élőlények nem túlságosan bizalomgerjesztők, ám rengeteg hasznos tulajdonságuk van. A pókok elpusztítanak számos, kellemetlenséget okozó rovart az otthonunkban, miközben nekünk nem árthatnak.
Valójában a pókok egyetlen pechje, hogy az ember esztétikai szintjének nem felelnek meg.
Tévhitek
A pókok nem akarnak belemászni a szánkba, az orrunkba, a fülünkbe, és megcsípni se. Igazából nincs tervük és szándékuk velünk, életük filmjében mi nem is szerepelünk addig, amíg bele nem avatkozunk a forgatókönyvbe. A pók csak elüldögél a sarokban, békésen, elmélkedve, zsákmányra várva.
Ha mégis eltávolítja a lakásból ezt az egyébként békés élőlényt, lehetőleg ne a kertben engedje szabadon őket, hanem valamilyen zártabb környezetben, például a garázsban, fészerben. Rob Crawford ezzel felhívta a figyelmet arra is, nem véletlen, hogy a házi pókokat nem találjuk meg a természetben, csak ember alkotta élőhelyeken.
(Borítókép: Pók a lakásban. Illusztráció: Kristina Igumnova/Getty)