A világ hat legmonumentálisabb alagútja nem csak méretükkel, hanem történeteikkel és műszaki megoldásaikkal is lenyűgözik az embert. A több kontinenst átszelő és városokat összekötő mérnöki csodák mindegyike különleges élményt nyújt az utazónak és szakembereknek egyaránt. Most bemutatjuk a világ hat leglátványosabb alagútját, amelyek mindegyike lenyűgöző történettel és technikai megoldásokkal büszkélkedhet.

1. Lesothói Magasföldi Vízlétesítmény, Dél-afrikai Köztársaság

Ez a hatalmas vízvezetéki projekt, a Lesothói Magasföldi Vízlétesítmény, Dél-Afrika szívében, Pretoria és Johannesburg városait látja el friss vízzel, a lesothói hegyekből érkező évi körülbelül 1000 milliméternyi csapadék átirányításával. Az alagútrendszer hossza összesen 82,6 kilométer, amely három részből áll: egy 45 kilométer hosszú átadó alagút, egy 15,1 kilométer hosszú déli szállító alagút és egy 22,5 kilométer hosszú északi szállító alagút. Ez a lenyűgöző létesítmény másodpercenként 44 köbméter vizet képes továbbítani a Malibamatsu folyóról épülő Katse völgyzáró gátig, onnan pedig a Vaal-tározóig.

Egy magyar mérnök, Klados Gusztáv is fontos szerepet játszott a projektben, ahol a pajzsos építés vezetőjeként tevékenykedett. A magyar mérnök a német Hochtief, a svájci Marti és a dél-afrikai Concor cégek által létrehozott HMC Joint Venture munkatársaként dolgozott.

Az állásinterjú során kijelentette, hogy képes egy teleszkópos pajzzsal 19 kilométer hosszú alagutat építeni havi 600 méter átlagsebességgel, amit a korábbi Csalagút projekt során szerzett tapasztalataira alapozott, ahol havi 1600 méter feletti teljesítményt értek el. Bár szerződése eredetileg május végéig szólt a TML-hez, az alagút tervezett lyukasztásáig, végül júniusban lépett be a Hochtief csapatába, hogy részt vegyen ebben a monumentális vízvezetéki projektben.

2. Gotthárd-bázisalagút, Svájc

A Gotthárd-bázisalagút, amit 17 év alatt építettek meg, a svájci Alpok mélyén húzódik és büszkén viseli a világ leghosszabb vasúti alagútjának címét. Ez a hatalmas 57 kilométer hosszú alagút megépülésével jelentősen rövidebb lett az utazási idő Zürich és Milánó között. Korábban majdnem négy óra volt ez az út, most viszont már csak körülbelül 2 óra 40 percet vesz igénybe.

Az alagútprojekt elsőként Zürich és Litti között terveztek egy 20 kilométeres szakaszt, de végül ezt két részre osztották. Az első részt már 2000-ben átadták, míg a Zimmerberg-bázisalagút további fejlesztését későbbre halasztották.

A teljes projekt költsége 19,1 milliárd svájci frankra rúgott, ami körülbelül 4500 milliárd forint. A pénz egy részét 1998-ban egy népszavazáson a svájciak jóváhagyták, így adóbevételekből finanszírozták a nagy beruházást. Az alagút építése 2003-ban kezdődött és 2016. június 1-jén fejeződött be, jóval a tervezett időpont előtt. A keleti és nyugati alagút hossza körülbelül 57 kilométer, így ezek összekötik Bodiót Erstfelddel.

Az alagútépítés során kemény kőzeteket, mint a gneisz és gránit, speciális gépekkel, míg a lágyabbakat hagyományos módszerrel bányászták ki. A kitermelt 13,3 millió köbméter kőanyagot teljes mértékben újrahasznosították: egy részét betonadalékanyagnak, másik részét pedig rekultivációs töltőanyagnak használták fel.

A projekt nem csak technikailag volt óriási, de a környezetvédelmi szempontokat is szem előtt tartották. Ideiglenes zajvédő töltéseket építettek, hogy a környező falvakat megóvják, és a munka befejeztével minden használt területet eredeti állapotukba állítottak vissza. A rekultivációs töltőanyag egy részét a közeli Biasca völgyben helyezték el. A völgyet végül gyümölcsfákkal ültették be és zöld területként adták vissza a természetnek.

3. Szeikan-alagút, Japán

A Szeikan-alagút, amely Japánban található, a Honsú és Hokkaidó szigeteket köti össze egy 53,85 kilométer hosszú vasúti alagúttal. Ez a híd a szigetek között 1988. március 13-án nyílt meg, és a mai napig a világ második leghosszabb vasúti alagútja. A Gotthárd-bázisalagút megépítése óta már csak a második helyen áll. 

Az alagút története 1971-re nyúlik vissza, amikor is a japán kormány úgy döntött, hogy megépítik, hogy kezelni tudják a szigetek közötti áru- és utasforgalom növekedését. A korábbi négy órás kompút helyett az alagút lehetővé tette, hogy a vasúti utazás mindössze két órát vegyen igénybe.

A projektben részt vevő munkások közül sajnos 34-en életüket vesztették a veszélyes építkezés során.

A végső költség elérte a 3,6 milliárd amerikai dollárt, ami a komplexitását és méretét tekintve érthető. Az alagút mélypontja 240 méterrel van a tengerszint alatt, belső szélessége 7,9 méter, magassága pedig 9,7 méter. A kivitelezést a Japán Vasútépítő Állami Vállalat végezte, és az alagút teljes hosszából 23 kilométer fut a tenger alatt.

A vasúti alagút által biztosított gyorsabb kapcsolat jelentős előnyökkel jár mind az utasok, mind az áru szállítása szempontjából. A nagy sebességű Sinkanszen vonatok például mindössze 50 perc alatt áthaladnak az alagúton, tovább csökkentve az utazási időt. 

4. Csatorna-alagút, Egyesült Királyság

A Csatorna-alagút, amelyet gyakran csak Csalagútnak neveznek, a világ harmadik leghosszabb alagútja. Ez a híres 50,5 kilométer hosszú szerkezet az angliai Folkestone-t köti össze a franciaországi Coquelles városával, áthaladva a La Manche csatorna mélyén. Bár a japán Szeikan-alagút összességében hosszabb, a Csatorna-alagút büszkélkedhet a világ leghosszabb tenger alatti részével, amely 37,9 kilométer hosszú.

Az alagút építése 1988-ban kezdődött, és számos akadályt kellett leküzdeni, mire 1994-ben végre befejeződött. A projektet az Eurotunnel cég üzemelteti, és az American Society of Civil Engineers még a modern világ hét csodája közé is sorolta. Az alagút nem csak műszaki bravúr, hanem a populáris kultúrában is megjelent; olyan filmekben tűnt fel, mint a Mission: Impossible, a Mr. Bean nyaral és az Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik.

Klados Gusztáv, aki a Lesothói Magasföldi Vízlétesítmény munkálataiban is részt vett, a Csatorna-alagút projektjében is fontos szerepet kapott. A „metroguru” becenéven ismert mérnök a Csatorna-alagút megépítése során a 39 kilométer hosszú északi alagút 18 kilométeres szakaszának főépítésvezetőjeként dolgozott. Emellett ő felelt a különböző átjáró folyosók és kiegyenlítő alagutak megtervezéséért is.

A tervezési munkákban további magyar mérnökök is részt vettek, köztük Strébely Erzsébet, Vagács József és Pethő Csaba, akik mind hozzájárultak az alagút sikeres megvalósításához.

5. Lötschberg-bázisalagút, Svájc

A Lötschberg-bázisalagút, amely 2007 óta üzemel, egy 34,6 kilométeres mérnöki csoda, ami mélyen az Alpok gyomrában húzódik. Ez a szárazföldi alagút, amelyből 22 kilométer csak egyvágányú, jelentősen csökkentette az utazási időt Milánó és Zürich között. Az alagút nevét onnan kapta, hogy a hegy alapjánál, azaz a bázisánál fúrták ki, innen a „bázisalagút” elnevezés.

Az érdekesség itt még nem ér véget: a Lötschberg-bázisalagútban a vonatok akár 250 km/h sebességgel is száguldhatnak, bár vágányváltáskor ezt 180 km/h-ra kell csökkenteni. A vonatirányítást az ETCS Level 2 rendszer biztosítja, ami 230 eurobalíz segítségével történik, hagyományos jelzők nélkül.

A Lötschberg-bázisalagút még egy különleges pillanat színhelye is volt: 2006. december 16-án egy Deutsche Bahn ICE S kísérleti vonat 281 km/h sebességgel száguldott át rajta, ezzel megdöntve a 1996-os, 244 km/h-s svájci sebességi rekordot. Ez a teljesítmény még inkább kiemeli az alagút technikai és mérnöki bravúrját.

(Borítókép: Egy ott dolgozó munkás sétál alagútban. Fotó: Getty Images)