A legtöbben fényről, angyalokról és saját testük látványáról számolnak be, miután visszatérnek a klinikai halálból. Mindettől azonban merőben eltérő tapasztalata volt Sebastian Junger hadi tudósítónak, amikor egy súlyos bevérzés miatt élet és halál között lebegett.

Boszniából, Afganisztánból és Libériából is számtalanszor tudósított háború közben a neves újságíró, Sebastian Junger, és bár előfordult, hogy naponta találkozott a halállal, őt mégsem a csatamezőn érte a vég. My Time of Dying című könyvében részletesen beszámol arról az esetről, amikor 2020-ban, 58 éves korában a Cape Cod-i kocsifelhajtóján állt, amikor hirtelen gyötrő hasi fájdalmat érzett. Mint kiderült, megrepedt a hasnyálmirigy-artériája, ennek következtében pedig bevérzett a hasürege.

A leírása szerint minden „elektromosan fehérré” kezdett válni és úgy érezte, mintha egy sötét gödör felé csúszna.

„Amint felálltam, majdnem el is estem. Emlékszem, azt mondtam a feleségemnek, hogy segítségre lesz szükségem” – nyilatkozta a LADBible-nek a férfi, aki a halálközeli élménye után mély depresszióba zuhant és azon kezdett tűnődni, hogy mi értelme van az életnek. Rájött, hogy akár egyetlen másodperc is örökre megváltoztathatja az eseményeket, akár az élete is múlhat rajta. Így az idő megszállottja lett és elkezdte feltenni magának azokat a kérdéseket, hogy mi történt volna, ha a mentő 15 perccel később érkezik. Mi lett volna, ha az egyik orvosa dugóban ragad, vagy ha 15 kilométerrel távolabb lakik? Tudta, hogy minden esetben meghalt volna.

„Ha hasi vérzésed van, az idő a legfontosabb. Én másfél óra múlva kerültem orvoshoz, mert sokáig tartott, amíg a mentő eljutott hozzám, majd a kórházba. Egy örökkévalóságnak tűnt. Valószínűleg a vérem kétharmadát elvesztettem el, ami nagyjából egyenlő azzal, ha lezuhansz egy szikláról és elér a vég” – magyarázta Junger. Amikor úgy érezte, hogy mindennek vége és nem tud ellenállni a sötétségnek, megjelent az apja. 

„Akkor már nyolc éve, hogy meghalt, mégis ott volt. Felettem létezve, kissé balra tőlem. Nagyon összezavart a jelenléte, mert nem tudtam, hogy haldoklom. Groteszk volt a kérése, hogy csatlakozzak hozzá, hiszen ő halott volt, én pedig éltem. Nem akartam semmit sem csinálni vele” – elevenítette fel a halálközeli élményét a férfi, aki végül életben maradt, majd három teljes évig magában tartotta a látottakat, míg végül három hónap leforgása alatt megírta a könyvét. A tapasztaltak ellenére a mai napig ateistának vallja magát, ugyanis mint mondta, nem látta Istent, „csak” az apját. Ettől függetlenül az a groteszk pillanat örökre megváltoztatta a felfogását az életről és halálról.

(LADBible)

(Borítókép: Egy ember túlvilág kapujánál. Illusztráció: Getty Images)