Halálos betegséggel küzdeni nemcsak fizikálisan, de pszichésen is nagyon megterhelő tud lenni, ezek könnyítésében segítenek a haldoklóknak és a családjuknak a hospice ellátás során. A szakmában dolgozók szerint miután a betegek elfogadják a sorsukat, az utolsó napok, hetek, hónapok kifejezetten pozitívak tudnak lenni, ahogy a véget váró személyek számot vetnek az addigi életükről és reflektálnak rá.
Az emberek sokat fejlődnek, amikor szembesülnek a saját halandóságukkal
– fogalmazott a nővér, aki megosztotta, hogy mi az az 5 dolog, amit a pácienseik általában a legjobban megbánnak a haláluk előtt.
A bátorság hiánya, hogy igazán éljenek
A hospice nővér szerint a betegei általában azt bánták a legjobban, hogy nem önmagukhoz hű életet éltek, hanem többnyire mások elvárásai szerint töltötték a mindennapjaikat. Amikor végigtekintettek az életükön, észrevették, hogy mennyi álmuk maradt beteljesületlenül. Néhányat közülük meg sem próbáltak, a halálukat pedig annak tudatában fogadták el, hogy annak idején úgy döntöttek, nem követik az álmaikat.
A kemény munka
A legtöbb férfi beteg azt is nagyon bánta, hogy feláldozta a fiatalságát és a partnerével való társas együttléteit a munka oltárán. Néhány nő is beszélt erről, de mivel egy idősebb generációról van szó, így általában a férfiak voltak a kenyérkeresők, aminek következtében nem meglepő, hogy úgy érezték, túl sokat dolgoztak.
A magabiztosság hiánya, hogy igazán kifejezzék az érzéseiket
A nővér szerint a halálos ágyukon sokan bevallották, hogy szinte egész életükben elfojtották a valódi érzéseiket, hogy megőrizzék a békés kapcsolatokat másokkal. Ez azonban egy „középszerű létezést” eredményezett, mivel sosem lehettek azok, akikké valójában válhattak volna.
A baráti kapcsolatok megszakadása
A betegek gyakran csak a haldoklás hetében döbbennek rá a régi barátok által nyújtott pozitívumokra, akkor, amikor már nehéz lenne felkutatni őket, hiszen mindenki a saját életével van elfoglalva és betemeti őket a szoros napirendjük.
Sokan mélyen megbánták, hogy nem adták meg a barátságoknak azt az időt és nem tették meg értük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket érdemeltek volna
– hangsúlyozta a nővér.
A boldogság megvonása
Az is gyakori megbánás volt, hogy a betegek közül sokan még életükben nem jöttek rá, hogy a boldogság végső soron választás kérdése. A változástól való félelem miatt azt hazudták maguknak, hogy elégedettek az életükkel.
„Mélyen legbelül arra vágytak, hogy újra rendesen nevethessenek és újra legyen egy kis őrültség az életükben. Amikor haldoklik az ember, messze nem jut eszébe, hogy mások mit gondolnak róla” – mutatott rá a szakember, hozzátéve, hogy ezek a megbánások üzenetül kell szolgáljanak a fiatalabb generációk számára, hogy ne kövessék el ugyanezeket a hibákat, és hogy maguk irányítsák, merre tart az életük és a boldogságuk.
(LADBible)
(Borítókép: Egy nővér egy haldokló férfi kezét fogja. Illusztráció: Getty Images)