Egy brit házaspár, a 86 éves Peter Scott és 80 esztendős felesége, Christine Scott úgy döntött, hogy Svájcba utazik, hogy egy halálkapszulában egymás karjaiban haljanak meg. A házaspár 46 éve él boldog házasságban, de amikor Christine-nél vaszkuláris demenciát diagnosztizáltak, komolyan elgondolkodtak azon, hogyan be szeretnék fejezni az életüket.
Az asszony testvérénél korábban szintén korai stádiumú vaszkuláris demenciát állapítottak meg, ami új irányt adott a gondolkodásuknak. Peter Scott, aki korábban pilótaként szolgált a RAF-nál, a Daily Mailnek következőképp nyilatkozott:
Hosszú, boldog és teljes életet éltünk, de az öregség kegyetlen.
Szörnyű számomra a gondolat, hogy végignézzem, ahogy Chris szellemi képességei fokozatosan hanyatlanak, miközben én fizikailag leépülök. Az asszisztált haldoklás lehetőséget ad számunkra, hogy ezt elkerüljük, én pedig nem szeretnék nélküle tovább élni.”
Svájc legalizálta a 3D-nyomtatott koporsószerű „hüvelyek” használatát, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy véget vessenek az életüknek.
A Sarco (a szarkofág rövidítése – a szerk.) nevű halálkapszulába fekve az ügyfelek egyénileg kontrollálva indíthatják el a mindössze 10 perces folyamatot, amelynek során nitrogén segítségével okozhatnak maguknak fájdalommentes halált.
A házaspár jelenleg a svájci The Last Resort nevű szervezettel készül megszervezni a közös haláltusáját, hogy méltósággal távozhassanak az élők sorából.
Megértjük, hogy mások nem osztják az érzéseinket, és tiszteletben tartjuk a véleményüket. Mindössze annyit szeretnénk, hogy legyen jogunk választani
– tette hozzá Peter Scott. Dr. Philip Nitschke, a Sarco kapszulák fejlesztője és az Exit International alapítója a SwissInfo.ch-nek elmondta, hogy „a kapszulákat az ügyfelek kérésére bárhova, akár kültéri környezetbe is el lehet szállítani, ahol meg akarnak halni”. Az eszköz használata után pedig a Sarco kapszula koporsóként is funkcionálhat.
„Szép életet éltünk, de a diagnózis mindent megváltoztatott.
Nem akarok olyan állapotba kerülni, ahol már nem leszek önmagam.
Amikor ezt elmondtam Pete-nek, ő megértette, hogy eljött az idő” – nyilatkozta Christine Scott. A férje kifejezte továbbá a csalódottságát, hogy az Egyesült Királyságban nincs lehetőség hasonlóra. A szigetországban ugyanis illegális az eutanázia. „Nem akarok gondozóotthonban feküdni, tehetetlenül, miközben elveszik a házamat és a megtakarításaimat, hogy fedezzék az ellátásomat” – szögezte le.
Az Exit International azon dolgozik, hogy egy mesterséges intelligencia alapú szűrőrendszert fejlesszen ki, amely a személy mentális állapotát vizsgálja, mielőtt hozzáférést engedne a Sarco kapszulához. Dr. Philip Nitschke elmondta, hogy a céljuk az, hogy „teljesen kiküszöböljék a pszichiátriai eseteket”, és egy online teszt segítségével előre meghatározzák, hogy ki jogosult a kapszula használatára.
A Sarco úgy működik, hogy a levegőt, amely normál esetben 21 százalék oxigént és 79 százalék nitrogént tartalmaz, 100 százalék nitrogénre cseréli. Ez gyorsan eszméletlenné teszi az embert, majd megállítja a légzést, amely kevesebb mint tíz perc alatt következik be. A kapszula belsejében lévő kamera rögzíti az utolsó pillanatokat, és a felvételt átadják a halottkémnek.
A 3D-nyomtatással készült Sarco kapszula ingyenesen elérhető lesz, de az embereknek fizetniük kell a temetkezési vállalkozóknak a testük eltávolításáért. Peter Scott és Christine Scott elmondta: szeretnék, ha elhamvasztanák őket, és a hamvaikat a helyi templom temetőjében szórnák szét.
A kapszula használatához szükséges folyékony nitrogén ára mindössze 16 font (7536 forint), így jóval olcsóbb, mint más eutanáziát kínáló klinikák, amelyek jellemzően 10 ezer fontot (4,71 millió forintot) kérnek. Dr. Philip Nitschke a The Mail on Sunday-nek megerősítette, hogy a párnak szánt kettős Sarco kapszula készen áll.
A két ember számára készült kapszula ugyanúgy működik, mint az egy személyes, de csak egy gomb van, így közösen dönthetik el, ki nyomja meg.
Amikor megnyomják a gombot, egymás karjaiban lehetnek.”
Christine Scott már tervezi az utolsó napjait: „Szeretnék még egy utolsó sétát tenni a férjemmel a svájci Alpokban, egy folyó mentén. A vacsorám egy finom halétel lesz, amit egy jó üveg Merlot-val fogok leöblíteni. Az utolsó pillanatokhoz már összeállítottam egy lejátszási listát is, amelyen Cliff Richard dalai szerepelnek, mint a Wild Cat Blues és a The Young Ones.”
Christine Scott a kedvenc verséből idézett, ami így hangzik: „Ne sírj értem, ha elmentem, engedd, hogy elengedjelek.” Peter Scott lejátszási listáján pedig az 1930-as évek amerikai zeneszerzője, Gordon Jenkins Goodbye című dala szerepel majd, amelyet repülős évei emlékére választott.
A házaspár története egyébként egy jazzklubban kezdődött, ahol első látásra egymásba szerettek. Christine akkoriban ápolónő volt, és egy kislányt nevelt első házasságából. Miután összeházasodtak, született egy közös gyerekük is.
A gyerekek persze próbálták rábeszélni őket, hogy költözzenek egy nyugdíjas otthonba, de a pár eltökélten kitartott amellett, hogy az eutanáziát válasszák. „Az orvostudomány lelassíthatja a vaszkuláris demenciát, de megállítani nem tudja. Amikor éreztem, hogy elveszítem önmagamat, azt mondtam a férjemnek: »Ennyi volt, Pete, nem akarok tovább élni«” – árulta el az asszony, akire a férje rábízta a döntést és biztosította arról, hogy mellette lesz.
A halál számomra nem jelent problémát. Csak szeretném megölelni, és azt mondani: Remélem, újra találkozunk valahol.
(Borítókép: Halálkapszula. Fotó: Northfoto)