Frank Winnold Prentice, a Titanic egyik túlélője egy életen át őrizte azokat a fájdalmas emlékeket, amelyeket a híres óceánjáró tragédiája során átélt. A fiatal segédraktáros mindössze 23 éves volt, amikor 1912 áprilisában a Titanic fedélzetére lépett, nem sejtve, hogy néhány nappal később élete egyik legnagyobb megpróbáltatásával kell szembenéznie. Prentice elmesélte, hogy az ütközés pillanatában semmi különlegeset nem érzett.
Olyan volt, mintha egy autó fékje beszorulna, és hirtelen megállna.
Nem volt semmilyen zaj vagy hatalmas rázkódás” – mondta. Amikor felment a fedélzetre, hatalmas jégdarabokat látott szétszóródva a padlón, és ekkor vált világossá a számára, hogy nagy a baj. „Az emberek pánikba estek, de sokan még mindig nem akarták elhinni, hogy a Titanic valóban elsüllyedhet.”
A fiatal tengerész azonnal részt vett a mentési munkálatokban, és segített az utasoknak felszállni a mentőcsónakokra.
Eleinte senki sem akart beszállni a csónakokba. Féltek, hogy a sötét óceánba zuhannak, és inkább a biztonságosnak hitt hajón maradtak
– mesélte Prentice. Úgy véli, ha az emberek komolyan vették volna a helyzetet, sokkal több életet lehetett volna megmenteni. „Az első mentőcsónakok szinte üresen indultak el. Ha tudták volna, hogy mi vár rájuk, biztosan mindenki beszállt volna.”
A hajó egyre gyorsabban süllyedt, Prentice két legénységtársával, Cyril Ricksszel és Michael Kierannal próbált döntést hozni, hogy mit tegyenek.
Már csak két csónak maradt a fedélzeten, de mi úgy határoztunk, hogy inkább a vízbe ugrunk, mert nem volt elég hely mindenkinek.
Az ugrás hatalmas kockázatot jelentett, de a férfinak sikerült elkerülnie a hajó propellereit. A zsebórája pontban 2:20-kor megállt – éppen akkor, amikor a Titanic végleg elsüllyedt.
Prentice a fagyos vízben csak az egyik társát, Ricks-et találta meg, aki megsérült a vízbe érkezéskor. Prentice végig vele maradt, míg a férfi bele nem halt a sérüléseibe. „Borzasztó volt látni, ahogy egyre gyengébb lesz, és nem tudtam segíteni neki” – emlékezett vissza a segédraktáros, akit egy közeli mentőcsónak vett fel a vízből. „Egy kedves utas, Virginia Estelle Clark, akinek korábban segítettem felvenni a mentőmellényét, egy köpenyt adott nekem a csónakban.
Azt hiszem, ezzel mentette meg az életemet.”
Prentice szerint ha minden mentőcsónakot időben és megfelelően megtöltöttek volna, akár 1178 embert is megmenthettek volna. Ezzel szemben csak 705-en élték túl az éjszakát. Az események után Frank Winnold Prentice soha nem tért vissza a tengerre.
(Borítókép: Titanic. Fotó: Getty Images)