A tapasztalt túrázónak számító amerikai Aron Ralston története 11 évvel ezelőtt sokakat megérinthetett, hiszen az emberek egyik legnagyobb rémálmát élte át. Ralston 2002-ben hagyta ott mérnöki munkáját azzal a céllal, hogy megmássza Észak-Amerika legmagasabb csúcsát, a 6190 méter magas Denalit.
Ralston felkészülés gyanánt 2003-ban egyedül indult el túrázni a kanyargós és vadregényes utahi Bluejohn-kanyonba, amelyről előzetesen senkit nem értesített. Ez végül majdnem végzetes hibának bizonyult a részéről. Történt ugyanis, hogy egy sziklába vájt ösvény mélyére ereszkedett, amikor a keze alatt elmozdult az egyik lazán függő, méretes szikla, és bár nem zuhant rá, az esés végén annyira hozzászorította a falhoz a jobb kezét, hogy nem tudta onnan kihúzni. Egy pár hátborzongató felfedezést tett egy túra után készült fotón, ami mindenkit megrémített.
Egy pár félelmetes dolgot fedezett fel egy túra után készült fotón
Nem tudott kiszabadulni, nem volt térereje, hogy felhívjon valakit, és ami a legrosszabb: senkinek sem szólt előtte, hová megy túrázni.
Összesen nagyjából 3,5 deci vize maradt, míg élelem gyanánt két burritója – ugyanis rövid túrára készült. Miközben igyekezett beosztani a készleteket, folyamatosan próbálta kiszabadítani a karját, de hiába faragta a köveket, ekkorra már tudta, milyen lehetetlen helyzetbe került.
A dehidratálódás miatt hallucinálni kezdett, és a harmadik napon rájött, csak egyetlen kiút létezik ebből a csapdából: ha alkarja levágásával próbál kiszabadulni. Rögtön cselekedett, előbb igyekezett elszorítani az ereket, majd kisebb vágásokat ejtett az alkarján a bicskájával, de ez a próbálkozás akkor még lehetetlennek tűnt.
Az ötödik napra már kifogyott az élelemből és a vízből is, így felvéste a falra a nevét, születési és feltételezett halálozási dátumát, majd videóüzenetben elbúcsúzott a szüleitől.
Ekkor már biztos volt benne, hogy nem éli túl az éjszakát, de reggelre arra ébredt, hogy beszorult karja a vérkeringés hiánya miatt kezdett elhalni, ezért elhatározta, hogy valahogy elvégzi az amputációt. Eltörte a csontokat, majd az inakat elmetszve levágta a karját, és elszorította az ereket. Tudta, hogy nem sokáig marad eszméleténél, ezért sietve felmászott húszméternyit a kanyon tetejére, és elindult a 13 kilométerre levő biciklijéhez.
Tíz kilométer után belebotlott egy ott nyaraló holland családba, akik enni és inni adtak neki, közben pedig értesítették a hatóságokat, és hívtak hozzá mentőhelikoptert. Ralston addigra 18 kilót fogyott, és kis híján elvérzett, miután vérének egynegyedét elveszítette. A karja levágása és a megmentése között mindössze négy óra telt el, és óriási szerencséje volt, hogy túlélte.
A történetéről először könyvet írt, majd 2010-ben a brit Danny Boyle filmet készített Aron Ralstonnal történtekről 127 óra címmel, melynek főszerepét James Franco játszotta. A filmet abban az évben hat Oscar-díjra jelölték.
(Borítókép: Aron Ralston. Fotó: Don Arnold/Getty)