Nem mindennapi performanszt végzett 50 évvel ezelőtt, mindössze 27 éves korában Marina Abramović szerb művésznő. A Rhythm 0 című előadásán 72 különböző tárgyat helyezett az előtte lévő asztalra, és minden felelősséget magára vállalva megengedte a nézőinek, hogy hat órán keresztül bármit megtegyenek vele az objektumok felhasználásával.
Az asztalon virág, parfüm, különböző fegyverek, köztük egy pisztoly is helyet kapott.
A performansz kezdetén az emberek egy része csak nézte, ahogy Abramović egy helyben áll, néhányuk pedig egy-egy virágot nyújtott át neki. A hat óra végére azonban leszakították a ruhát, vágásokat ejtettek szerte a testén, egy ponton pedig verekedés tört ki a nézők között, miután egyikőjük a művésznő fejéhez szegezett egy töltött fegyvert.
Az előadás célja az volt, hogy kiderüljön, az emberek meddig hajlandóak elmenni, Abramović ugyanakkor hatalmas árat fizetett a kísérletért. Nemrég, fél évszázaddal a történtek után őszintén beszélt arról, milyen hosszú távú hatásai voltak a performansznak.
„Az előadás után egy csíkban megőszült a hajam. Sokáig nem tudtam megszabadulni a félelem érzésétől, ugyanakkor ennek az előadásnak köszönhetem, hogy tudom, hol húzzam meg a határokat, hogy ne tegyem ki magam ekkora kockázatnak az életben” – nyilatkozta a Guardiannek Marina Abramović, aki tavaly egy másik interjúban azt is elmondta, hogy direkt nem csinál olyan dolgokat, amihez kedve lenne.
Csak akkor csinálok valamit, ha félek tőle, mert ez az egésznek a lényege.
Ha hajlamosak vagyunk mindig csak olyan dolgokat csinálni, amelyeket szeretünk, akkor ugyanazt a mintát ismételjük, ugyanazokat a hibákat követjük el újra, és soha nem lépünk ki ismeretlen területre” – fogalmazott a művésznő.
Évekkel az 1974-es performanszt követően Abramović egy újabb extrém előadást tartott The Artist is Present (A művész jelen van) címmel, ezúttal 2010-ben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában. A helyszínen egy asztalt állított fel, valamint egy üres széket helyezett el önmagával szemben. Az előadás két és fél hónapig tartott. A művésznő minden nap hét órát ült az asztalnál és fogadta azokat a nézőket, akik készek voltak egy „csendes beszélgetésre”. Annyi kikötéssel foglalhattak helyet az üres széken, hogy nem érinthetik meg Abramovićot és nem is szólhatnak hozzá.
A performanszhoz egy alkalommal Alan Rickman is csatlakozott.
„Sok ember szemébe belenéztem, akik olyan fájdalmat hordoztak magukban, hogy azonnal láttam és éreztem azt. A saját érzelmeik tükrévé váltam számukra. Egy nagy darab, mindenhol tetovált fickó eleinte hevesen bámult rám, de tíz perc múlva könnyekben tört ki és sírt, mint egy kisbaba” – mesélte Marina Abramović.
(LADBible)
(Borítókép: Marina Abramović. Fotó: Getty Images)