Számos tengerész vesztette életét a második világháború során, miközben tengeralattjárókon végeztek munkát. Olyan gyakran történt haláleset, hogy az amerikai haditengerészet idővel a „koporsós szolgálat” becenevet adta a hálátlan feladatnak. Az egyik legkirívóbb eset az USS Squalus nevű tengeralattjáró 26 fős legénységével történt.
Akkoriban ez a tengeralattjáró volt a legfejlettebb, maximális sebességen 60 másodperc alatt akár 250 láb mélyre is le tudott merülni és 17 ezer 700 kilométer megtételére volt képes anélkül, hogy újra kellett volna tankolni. A legénység a merülési sebességet tesztelte a végzetes, május 23-i napon.
Összesen 59 ember volt a fedélzeten, köztük Oliver Naquin kapitány, hadnagy, valamint a haditengerészet két mérnöke és a General Motors egy képviselője. A tengeralattjáró New Hampshire és Maine között helyezkedett el, a merülése pedig kifejezetten zökkenőmentesen indult. A dolgok akkor vettek végzetes fordulatot, amikor Naquin azt érezte, hogy a légnyomás változásától pattant egyet a füle.
Ezzel egy időben a rádión keresztül kétségbeesett jajveszékelés hallatszott, a gépházat ugyanis elárasztotta a víz.
A kapitány értetlenül állt a történtek előtt, hiszen pillanatokkal korábban a vezérlő fényei zöldre váltottak, jelezve, hogy minden hajótest-nyílás zárva van. Bár Naquin megkísérelte volna a tengeralattjáró felszínre hozását a ballaszttartályok felrobbantásával, a hajó 45 fokos szögben merült volna lefelé. Végső döntésként a víztorlaszoló ajtókat lezárták, ezzel pedig halálra ítélték a hajó hátsó részében lévő összes embert.
Kilencen a gépházakban vesztették életüket, további 17 ember pedig akkor halt meg, amikor megpróbálták lezárni magukat a tengeralattjáró farában lévő torpedóteremben.
A túlélők a vezérlőterembe visszatérve sem voltak még túl a nehezén, mivel a tengeralattjáró akkumulátorai vízzel érintkeztek, így robbanás fenyegette a hajót. A túlélő mérnök, Lawrence Gainer hősiesen le tudta kapcsolni az elektromosságot, mindeközben azonban az egyik szemére elvesztette a látását. Ahogy a tengeralattjáró egyre mélyebbre süllyedt, úgy nőtt a túlélők félelme egy esetleges robbanástól. A Squalus végül 240 láb mélységben állt meg, a rajta lévők pedig 23 órát töltöttek a víz alatt, mielőtt megmentették őket.
A levegőellátás hiánya miatt fejfájástól és hányingertől szenvedtek.
A mentésükhöz egy akkor forradalminak számító búvárharangot használtak, amellyel a felszínre tudták őket emelni. Az esetet mechanikai meghibásodásnak minősítették, 33 férfi élte túl, négyen közülük később a harc közben halt meg a világháborúban.
(LADBible)
(Borítókép: Tengeralattjáró a II. világháborúban. Fotó: Getty Images)