A legtöbb emberrel előfordul, hogy amikor egy felvételen meghallja a saját ha hangját, akkor minimum meglepődik, de leginkább sokkot kap, és nem az örömtől. Hiába halljuk egész nap a saját hangunkat, amikor beszélünk, kívülről nagyon más az élmény, de ennek természetesen megvan az oka.
A Tokiói Egyetem kutatói elmagyarázták, hogy az egész a levegő és a csont hangvezetési különbségeivel függ össze. Míg a csont által vezetett hang alacsonyabb frekvenciákat produkál, addig a levegő által vezetett zaj egy kicsit magasabb frekvenciákat.
Beszéd közben a hangot a fülünkben és a koponyánkban lévő apró csontok rezgésein, valamint a levegő rezgésein keresztül halljuk, amikor viszont nem beszélünk, és egyszerűen csak hallgatjuk a hangunkat például egy videón, akkor csak a levegő által vezetett hangot halljuk. Ezért hangzik ismerősen, de ugyanakkor teljesen máshogyan.
„Az a tény, hogy magasabb hangon szólalunk meg, mint amilyen hangzáshoz mi hozzászoktunk, magunkat, ijesztő lehet, mivel nem felel meg a belső elvárásainknak" – mondja Dr. Silke Paulmann, az Essex-i Egyetem pszichológusa. „A hangunk hatalmas szerepet játszik az identitásunk kialakításában, és nyilván senki sem szereti, ha rájön, hogy nem az, akinek gondolja magát”.
(Unilad)
(Borítókép: meglepett férfi fülhallgatóval. Illusztráció: Getty Images)