Ókori eszmék is szóltak arról, hogy összefüggés van a kézírás és a személyiség között, ám a különbözőségekre főleg a 15. századtól, az írás szélesebb körben való elterjedésétől kezdtek figyelni, majd 1611-ben jelent meg az első könyv, amely felvetette a kézírás elemezhetőségét. A 19. században a francia Jean-Hippolyte Michon 360 személyiségjellemzőt különböztetett meg, négy főcsoportba és nyolc osztályba, azokon belül további 98 csoportba sorolva azokat, írásjegyeket társítva hozzájuk.
Ennek nyomán rendszerszerűen vizsgálhatóvá vált, hogy a betűk írásmódjától függően milyen személyiségjegyeket hordozhat valaki.
A Femcafé legutóbb a „B” betű különböző írásmódjait vette górcső alá, leírva, ha azt határozott, erős vonalak jellemzik, illetve a felső és alsó hurkok egyensúlyban vannak, az magabiztosságra és kiegyensúlyozottságra utalhat. Ellenben ha a betű alsó hasa nagyobb, mint a felső, az azt jelezheti, hogy az anyagi világ, a földhözragadt dolgok fontosabbak az író számára. A fordított arány idealista, álmodozó természetet sejtet, azok pedig, akik a „B” betű felső ívét különösen hangsúlyosra formálják, általában intellektuális beállítottságúak. A lazán írt, szinte egybeolvadó vonalú „B” a könnyedségre, lazaságra, művészi hajlamokra utalhat, ha pedig valaki görcsösen, szögletesen vagy túl kicsire írja a betűt, az a zárkózott, óvatos vagy akár maximalista személyiség jele is lehet.
(Borítókép: Egy férfi ír. Illusztráció: Getty Images)