A világ legrégebbi mestersége a 19. században már nem számított teljesen tiltott tevékenységnek. A hatóságok belátták, hogy ha nem tudják megszüntetni, inkább szabályozniuk kell – méghozzá könyörtelen szigorral.
A sárga jegy, ami egy életre megbélyegzett
Napóleon már 1804-ben bevezette Franciaországban az „éjjeli pillangók” regisztrációját, de a cári Oroszország csak 1843-ban követte a példát. Ekkor vezették be a hírhedt „sárga jegyet”, amely az érintett nők számára útlevélként szolgált – de csak a bordélyok világába.
A sárga jegy birtokosai teljes kontroll alá kerültek:
- Nyilvántartásba vették őket,
- Szigorú szabályok szerint élhettek,
- Orvosi ellenőrzésekre kellett járniuk,
- Még a lakóhelyüket is csak hatósági engedéllyel változtathatták meg.
Aki egyszer megkapta ezt a jegyet, az már nem volt szabad ember. Kiszállni szinte lehetetlen volt – a rendszer nem engedte, hogy új életet kezdjenek.
Mindenre kiterjedő ellenőrzés – még a fürdés is előírás volt
A 19. században a betegségek megelőzése érdekében az állam szigorúan szabályozta a higiéniai előírásokat is. Az egyik előírás egyenesen kimondta: minden vendég után kötelező megmosakodni!
A legmegdöbbentőbb szabályok között szerepeltek:
- „A nemi szerveket hideg vízzel kell lemosni” – ezt még a hivatalos rendeletek is előírták.
- Tilos volt két vendég között fürdés nélkül átmenni egy másik szobába.
- Menstruáció alatt tilos volt dolgozni.
- Heti kétszeri fürdő kötelező volt.
A bordélyházakban élő nőkhöz az orvosok házhoz mentek, és ott ellenőrizték az egészségüket. Ha valaki megbetegedett, azonnal kórházba küldték, ahol addig kellett maradnia, amíg fel nem épült.
Aki szabályt szegett, annak kemény büntetés járt
Nemcsak a higiéniai előírásokat, hanem a mindennapjaikat is szigorúan ellenőrizték. A nőknek mindig maguknál kellett tartaniuk a papírjaikat, és ha költözni akartak, azt a rendőrségen be kellett jelenteniük.
Aki nem tartotta be a szabályokat, annak nem kellett sokáig várnia a büntetésre:
- Pénzbírság,
- Börtön vagy munkaház,
- Fizikai büntetés – egyes helyeken még korbácsolás is járt a szabályszegésért.
Az illegálisan dolgozó nőket gyakran razziák során kapták el, és ha nem tudták igazolni magukat, azonnal vitték őket a hatóságok.
Egy örömlány nem mehetett férjhez csak úgy
Ha egy nő férjhez akart menni, az állam ezt sem engedte könnyen. A vőlegénynek hivatalos engedélyt kellett kérnie a rendőrségtől, amellyel igazolta, hogy tisztában van a menyasszonya múltjával, és ennek ellenére is feleségül veszi.
Sokan ezért inkább titokban próbáltak kiszállni, de papírok nélkül nem volt esélyük új életet kezdeni.
Menekülni szinte lehetetlen volt
Bár sokan azt hitték, hogy a bordélyok világa a fényűzésről és a könnyű pénzről szól, a valóság ennél sokkal kegyetlenebb volt. A legtöbb nő szegénység, megtévesztés vagy kényszer hatására került ebbe a helyzetbe, és ha egyszer bekerült a rendszerbe, onnan szinte lehetetlen volt kiszabadulni.
A szigorú szabályok, a társadalmi megbélyegzés és a folyamatos hatósági ellenőrzések miatt a legtöbben örökre csapdába estek, és esélyük sem volt tisztességes életet kezdeni.
(Borítókép: Piros magassarkú, csipkés bugyi a földön, szétszórt dollárok. Illusztráció: Getty Images)