Egy nemrégiben készült tanulmány azt vizsgálta, hogy mi történik a klinikailag halott betegek agyi aktivitásával, és Dr. Stuart Hameroff, aneszteziológus, az Arizonai Egyetem professzora elmondta a kérdéssel kapcsolatos meglátásait.
A tanulmányhoz hét olyan rendkívül beteg ember agyára helyeztek el kis érzékelőket, akiknek már csak percek voltak hátra az életükből. A bonyolult eszközök minden egyes beteg vérnyomását és szívverését rögzítették, mielőtt az végül nullára esett volna, és az illető elhunyt.
Az eredmények részeként pedig az elektroenkefalogram (EEG) egy furcsa energiahullámot mutatott ki, amely a halál után következett be. „Látták, hogy minden eltűnik, és akkor volt ez az aktivitás, amikor nem volt vérnyomás, nem volt szívverés. Tehát ez lehet a halálközeli élmény, vagy lehet, hogy a lélek hagyja el a testet” – mondta el Hameroff a Project Unitynek.
A professzor szerint ez egy meglehetősen jól reprodukálható esemény volt, ha nem 100%-os, de a betegek legalább 50 százalékánál megfigyelhető volt. Szerinte a halál pillanatában a sejtek vázát is alkotó mikrotubulusokban található kvantuminformáció az, ami távozik.
„Ez a kvantuminformáció nem semmisül meg, nem lehet megsemmisíteni, egyszerűen csak szétoszlik és szétterjed a világegyetemben. Ha a beteget újraélesztik, ez a kvantuminformáció visszakerülhet a mikrotubulusokba, és a beteg azt mondja: Halálközeli élményem volt. Ha nem élesztik újra, és a beteg meghal, lehetséges, hogy ez a kvantuminformáció a testen kívül is létezhet, talán a végtelenségig, lélekként.”
A mi intenzív terápiás gyakorlatunkban jelentős időt töltünk gyászoló családokkal. Ezekben az interakciókban azt tapasztaltuk, hogy a családok számára megnyugtató az a gondolat, hogy a halál időpontjában „valami” történik” – tették hozzá az úttörő tanulmány szerzői.
(Unilad)
(Borítókép: a lélek kiszáll a testből. Illusztráció: Getty Images)