Vannak filmek, amiket egyszerűen nem lehet kiverni a fejünkből – nem a látvány miatt, hanem azért, mert a film végén teljesen más irányba viszi a történetet, mint ahogy azt mi vártuk. Az ember figyel, próbálja összerakni a szálakat, aztán a végén kiderül, hogy semmi sem az, aminek addig hitte. Ezek az alkotások mesterien vezetik félre a nézőt, hogy aztán az utolsó percekben mindent a feje tetejére állítsanak. Olyan befejezések ezek, amelyeken a moziközönség csak pislogott, és napokig nem tudta kiverni a fejéből, amit látott.

Harcosok klubja 

A film végig egy titokzatos és karizmatikus férfi, Tyler Durden (Brad Pitt) körül forog, aki egy különös, erőszakos mozgalmat alapít. Az események végén azonban kiderül, hogy ő valójában nem létezik – csupán a főszereplő (Edward Norton) képzeletének a szüleménye. A nézők addig azt hitték, hogy két különböző embert látnak, pedig valójában egy pszichológiai összeomlás szemtanúi voltak. Ez az a fordulat, amely után sokan azonnal újranézték a filmet, hogy felfedezzék azokat az apró utalásokat, amelyeket először észre sem vettek.

Hetedik 

A filmtörténelem egyik legmegdöbbentőbb fináléját tartogatja. Két nyomozó egy pszichopata gyilkos nyomában jár, aki a hét főbűn alapján válogatja ki áldozatait. Az utolsó pillanatokban a gyilkos (Kevin Spacey) egy dobozt küld Mills nyomozónak (Brad Pitt), és amikor kiderül, hogy a felesége levágott feje van benne, minden borul.

A rendőr összetörik, és dühében lelövi a gyilkost – pont ahogy azt a pszichopata előre eltervezte. Ez a fordulat a mai napig mindenkit letaglóz.

A hatodik érzék 

Bruce Willis karaktere egy pszichológus, aki egy különleges kisfiún próbál segíteni. A nézők végig azt hiszik, hogy egy megható, misztikus drámát néznek, egészen addig, amíg a végén kiderül, hogy a főszereplő valójában halott. Az egész film teljesen más értelmet nyer, és hirtelen minden apró részlet jelentőséggel bír. Ez az a fordulat, amely után a legtöbb néző újra akarja nézni az egészet, hogy jobban figyeljen a részletekre.

Tökéletes trükk 

Egy bűvésztrükk mindig a megtévesztésről szól, de ebben az esetben a nézők is áldozatul esnek. A történet egy rivális bűvészpárosról szól, akik a végletekig elmennek, hogy túlszárnyalják egymást. A végén kiderül, hogy az egyikük (Christian Bale) ikertestvérével osztozik az életén, a másik pedig önmagát klónozza, majd minden egyes előadás után megöli a másolatát. Ez a fordulat sokaknak szó szerint sokkoló élmény volt, hiszen a történet egészen más megvilágításba kerül az utolsó jelenetek után.

Egy csodálatos elme 

John Nash, a zseniális matematikus titkos küldetéseken dolgozik, legalábbis ezt hiszi a néző is – egészen addig, amíg ki nem derül, hogy mindaz, amit addig valóságnak hittünk, csupán hallucináció. Nash paranoid skizofréniában szenved, és a történet tele van olyan karakterekkel, akik valójában nem is léteznek. Ez az egyik legérzelmesebb és legmegdöbbentőbb fordulat, amely teljesen új fényt vet az egész filmre.

A gépész 

A főszereplő (Christian Bale) egy éve nem alszik, látomásai vannak, és egyre inkább elveszíti a kapcsolatot a valósággal. A végén azonban kiderül, hogy a szorongása nem véletlen: évekkel korábban elütött egy kisfiút, majd továbbhajtott, mintha semmi sem történt volna. A feldolgozatlan bűntudata szó szerint felemészti, és ez az oka a testi és lelki leépülésének. Ez a film a nézőt is próbára teszi, hiszen a főszereplővel együtt kell szembenézni az igazsággal.

Memento 

A főhős, Leonard Shelby (Guy Pearce) egy súlyos memóriavesztésben szenvedő férfi, aki a felesége gyilkosát üldözi. A film végig vele együtt próbálja kitalálni a néző, hogy ki a tettes, de a végén jön a hatalmas meglepetés: Leonard maga manipulálja az emlékeit, hogy soha ne kelljen abbahagynia a bosszúhadjáratát. A film úgy van felépítve, hogy az időrendi visszafelé haladás miatt a néző is ugyanannyira elveszettnek érzi magát, mint a főszereplő.

Viharsziget 

Leonardo DiCaprio egy FBI-ügynököt alakít, aki egy elmegyógyintézetben nyomoz egy eltűnt beteg után. Az egész történet egy klasszikus kriminek tűnik, egészen addig, amíg a végén kiderül: a főszereplő maga is egy beteg, és az egész nyomozás egy terápiás kísérlet volt, hogy segítsenek neki feldolgozni a múltját. A film utolsó mondata pedig az egyik legnagyobb kérdést veti fel:

Mi a jobb? Szörnyetegként élni, vagy emberként meghalni?

(Borítókép: Brad Pitt és Edward Norton. Fotó: Getty Images)