Nem az a gond, hogy nincsenek emlékeink – csak épp nem férünk hozzájuk. Egy új kutatás most alaposan felforgatja, amit eddig a gyermekkori amnéziáról hittünk.

A legtöbb embernek fogalma sincs, mi történt vele hároméves kora előtt. Se az első lépés, se a bölcsődal, se a születésnap – mintha ezek az emlékek soha nem is léteztek volna. Eddig a tudósok azt gondolták, hogy ez teljesen természetes, hiszen az agy memóriáért felelős része, a hippokampusz, csak később fejlődik ki igazán.

Most azonban egy új kutatás alaposan megkérdőjelezi ezt az elméletet. A Yale Egyetem pszichológusai azt állítják: nem az a probléma, hogy ezek az emlékek hiányoznak – hanem az, hogy valamiért nem tudjuk előhívni őket. Nick Turk-Browne, a kutatás vezetője szerint:

Korábban azt hittük, hogy a csecsemők nem képesek emlékeket rögzíteni. De az adataink mást mutatnak.

A kutatásban négy hónapos és kétéves kor közötti kisgyerekek vettek részt. A tudósok különféle képeket mutattak nekik – arcokat, tárgyakat és jeleneteket –, miközben MRI-vel figyelték, hogyan reagál az agyuk. Az eredmények szerint minél aktívabb volt a gyerekek hippokampusza a kép első megtekintésekor, annál nagyobb figyelmet szenteltek neki a második alkalommal is.

Ez azt jelenti: az agyuk elraktározta az információt – vagyis igenis emlékeztek. A kutatók ráadásul azt is megfigyelték, hogy a memória aktivitása ugyanabban az agyterületen jelent meg, mint a felnőtteknél: a hippokampusz hátsó részében, amely az epizodikus, vagyis konkrét eseményekhez kötődő memória központja. Turk-Browne így fogalmazott:

A memória úgy működik, mint egy lakat – a tartalom ott van, de a kulcs hiányzik hozzá.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a különféle memóriatípusok nem egyszerre fejlődnek. A statisztikai tanulás – vagyis a minták felismerése, ami például a nyelvtanuláshoz kell – már csecsemőkorban működik. Az emlékezés konkrét eseményekre, az ún. epizodikus memória, viszont csak később kapcsol be igazán.

A kutatók most azt vizsgálják, hogy a kisgyerekkori emlékek vajon tényleg végleg elvesznek-e, vagy csak „elérhetetlenné válnak” számunkra. Egy korai eredmény például azt mutatja, hogy az óvodások még felismerik a róluk készült csecsemőkori videókat – de idővel ez a képesség eltűnik.

Olyan ez, mintha ott lenne egy könyv a polcon, csak nem érjük el

– mondta a kutató.

A kutatás a memóriát befolyásoló tényezők közül az alvás jelentőségére is rámutatott. A tudósok szerint a minőségi alvás nemcsak megtartja az emlékeket, hanem segít pontosabban előhívni azokat.

(Borítókép: Gyerekkori archív képek. Fotó: Getty Images)