A hidegháború csúcspontján a CIA ügynökei minden követ megmozgattak, amikor a Szovjetuniót felülmúló módszerek felkutatásáról volt szó. Ez azt jelentette, hogy néhány elég furcsa utat kellett felfedezniük, beleértve az agykontrollal kapcsolatos kutatásokat vagy, hogy a macskákat szereltél fel lehallgató eszközökkel.
Az egyik ehhez hasonló program a Csillagkapu Projekt nevet kapta. Ennek keretében a CIA a „távolba látás” lehetőségét vizsgálta - egy olyan elképzelés, amely szerint a látnoki képességekkel rendelkező személyek információkat gyűjthetnek távoli tárgyakról vagy emberekről. Ezeket az aktákat 2000-ben oldották fel a titkosítás alól, ekkor a nyilvánosság is megismerhette a benne szereplő adatokat.
Három idegenbázis, ebből kettő a Földön
Az egyik dokumentum szerint az egyik tesztalany azt állította, hogy tapasztalatai vannak három idegen bázis távoli látogatásáról, amelyek közül kettő állítólag a Földön volt.
A leírás szerint az egyik az alaszkai Mount Hayesben, a másik pedig Dél-Amerikában vagy Afrikában volt. A harmadik bázis pedig a Titánon, a Szaturnusz legnagyobb holdján volt.
A tesztalany ezután leírta az egyes bázisokon belül működő „entitásokat”. A Titán bázison például emberi tudósoknak tűnő lényekkel találkozott, míg a két földi bázison földönkívülibb vonásokkal rendelkező teremtmények dolgoztak, mint például egy „nagyon nagy, kerekded fejű” lény és egy másik, majdnem emberi, de „határozott arcvonásokkal nem rendelkező” személy. A tesztalany azt nem részletezte, hogy a bázisok hogyan néztek ki, de hozzátette, hogy minden lény különböző feladatokon munkálkodott, többek között egy „kör alakú konzolnál”.
A projektet végül 1995-ben beszüntették, miután arra a következtetésre jutottak, hogy egyáltalán nem hasznos a hírszerzésben az ellenségről, ami utólag kissé nyilvánvalónak tűnik. Az ufó-hívőknek azonban jó hír, hogy a kutatók nemrég felfedeztek egy olyan exobolygót, amely a legígéretesebbnek tűnik az idegen élet befogadására.
(LadBible)
(Borítókép: Repülő csészealj. Illusztráció: Getty Images)
