Csatornába merülni fejjel lefelé, félmeztelenül, bűzben, vegyszerek és döglött állatok között. Ez a csatornatisztítók munkája Indiában, amit szinte kizárólag az úgynevezett érinthetetlenek, vagyis a kasztrendszer legalján élők végeznek. Aki reggel munkába indul, sosem tudja, hazaér-e este.
Hivatalosan törvénytelen – a kormány betiltotta, sőt, néhol le is betonozta a csatornafedeleket. De a valóság más. A szennyvíz nem tűnik el magától, és ha baj van, mindig lesz egy férfi, aki leereszkedik. Mert kell a pénz. Mert nincs más lehetősége.
A „munka” abból áll, hogy leereszkednek a szennyvízzel teli csatornába, és kézzel szedik ki a követ, a szemetet, a pelenkát, a nejlonzacskót, a betontörmeléket – vagy bármit, ami dugulást okoz. Védőfelszerelés? Nincs. Legtöbbjük egy szál sortban dolgozik, póló nélkül. Mert az is luxus.
Sokan cigarettáznak odalent, mit sem törődve azzal, hogy gyúlékony gázok gyűlhetnek össze a csatornában. Akik belemerülnek a mocsokba, sokszor elájulnak a bűztől, megfulladnak, vagy megmérgezi őket a szennyvíz.
És ez még mindig nem minden. A csatornák mélyén skorpiók, százlábúak és éles fadarabok rejtőznek – elég egy rossz mozdulat, egy apró vágás, egy fertőzés, és már nem jönnek ki élve. A statisztikák szerint az indiai csatornatisztítók 80 százaléka nem éli meg a 60 éves kort.
Nem balesetben halnak meg, hanem belülről roppan össze a testük: nap mint nap belélegzik a mérgező gázokat, miközben a bőrükön keresztül szívódnak fel a vegyszerek – a szervezetük pedig lassan feladja a harcot.
A kormány 2013-ban úgy döntött, lebetonozzák a csatornafedeleket, hogy senki ne másszon többé a halálos aknákba. Csakhogy a nagyvárosokban – például Delhiben – több ezer ilyen akna van, és ezekhez csak a legszegényebbek, a kasztrendszer legaljára szorult emberek értenek. Ha eldugul a rendszer, újra őket hívják. Ők pedig kalapáccsal szétverik a betont, és ismét leereszkednek a fertőbe.
A bérük? Épphogy elég ételre. A testük bűzlik, a hajukba és bőrükbe beleivódott a szenny. Emiatt sok megrendelő már a munka előtt sem engedi be őket a házba – még a pénz átadására sem.
Hiába törölték el Indiában papíron a kasztrendszert már több mint 70 éve – a valóságban szinte semmi sem változott. Ennél a munkánál pontosan látszik, hogy a társadalmi szakadék még mindig jelen van.
Pedig lehetne másképp is. Aktivisták szerint, ha ez a munka hivatalos közszolgálattá válna, megfelelő fizetéssel, védőfelszereléssel és társadalmi megbecsüléssel, akkor ezek az emberek nemcsak biztonságban dolgozhatnának – hanem végre tiszteletet is kapnának. És talán nemcsak a csatornák tisztulnának meg, hanem maga az indiai társadalom is.
(Borítókép: Egy indiai férfi az utcán mosakodik. Fotó: Getty Images)