Könnyeket nemcsak bánatunkban, hanem örömünkben is hullajthatunk. Íme a tudományos magyarázat!

Legyünk mérhetetlenül szomorúak vagy felettébb boldogok, mindkét esetben könnyekben törhetünk ki. Ennek oka, hogy a túláradó érzelmek pillanatában az agyunknak több mindent kellene feldolgoznia, mint amire adott pillanatban képes. A sírás tehát egy komplex biológiai reakció, amely nem tesz különbséget jó és rossz érzések között.

Michelle Spear, a Bristoli Egyetem anatómus professzora felhívta a figyelmet, hogy a pozitív és negatív érzelmek egyaránt az agy limbikus rendszerét aktiválják, amely az érzelem- és emlékfeldolgozásban működik közre. E rendszeren belül az amigdala nevű neuroncsoport egyfajta érzelmi vészcsengőként van jelen, amely felismeri, ha izgatottak vagyunk, és jelt ad a testnek, hogy hogyan reagáljon erre. Erős stimuláció hatására az amigdala más agyterületeket is aktivál, beleértve a hipotalamuszt, amely az akaratlan testi funkciókat irányítja, kezdve a szívveréstől a légzésen át a könnytermelésig.

Fontos szerepet játszik még az érzelmek kezelésében az elülső cinguláris agykéreg, amely kifejezetten az érzelemszabályozásban, a döntéshozatalban és az empátiában tölt be fontos szerepet, érzelmi konfliktusok esetén pedig segít koordinálni az agy reakcióját – például akkor, ha egyszerre tapasztalunk örömet és bánatot. Ezek az egymást átfedő idegi útvonalak magyarázzák, hogy a hirtelen jött öröm miért válthat ki egy olyan reakciót, amelyről jellemzően a stresszre asszociálunk.

Az uralkodó tudományos nézet szerint az öröm miatti sírás annak eszköze, hogy egy érzelmi csúcspont után visszanyerjük az egyensúlyt. A sírás aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, amely lelassítja a pulzust, valamint ellazítja a testt az intenzív érzelem okozta adrenalinlöket után. Magyarán a könnyek segítenek megnyugodni, ahogy teszik azt akkor is, ha egy stresszes vagy traumatikus élmény következtében termelődnek. Mindez jól mutatja az emberi szervezet azon erőfeszítését, hogy egyensúlyt tudjon teremteni az egymással ellentétes erők között: megnyugvást hoz a félelemre, hálát vált ki a nehézségeket követően, vagy büszkeséget a küzdelem után – írja a HáziPatika.

„Hiába beszélünk örömkönnyekről, ritkán van szó kizárólag örömről és boldogságról a hátterében megbúvó érzelmek kapcsán. A sírás, mint reakció, valójában gyakran különféle érzelmek keverékéből ered. Vegyünk például egy szülőt, aki a gyereke ballagását szemlélve sírva fakad. Egyszerre lehet büszke, támadhat fel benne a nosztalgia, esetleg egy kevés melankólia is. Vagy ha egy rég nem látott barátunkkal való találkozást könnyezünk meg, abban éppúgy megjelenhet az öröm és egymás hiányának fájdalma. Magyarán egy olyan érzelmi reakcióról beszélünk, amelynek egyaránt akadnak pozitív és negatív elemei” – magyarázta Michelle Spear.

Az egymással keveredő érzelmek tehát az agy memóriáért felelős rendszereit is aktiválják, főként a hippokampuszt, amely a személyes élményeket dolgozza fel és hívja elő. Így lehetséges, hogy még egy boldog pillanat is váratlanul gombócérzést okoz a torokban, amint korábbi veszteségek, küzdelmek, vágyak emlékét aktiválja.

Az örömkönnyek arra emlékeztetnek, hogy az érzelmi életünk gazdag, összetett és mindenekelőtt mélyen emberi

– tette hozzá a szakember.

(Borítókép: Egy örömében síró férfi. Illusztráció: Getty Images)