A vazelin ma is rendkívül felkapott termék, azonban sok ember, aki használja a terméket, nem is tudja, hogy valójában egy kőolajszármazékról van szó.

A vazelin megalkotása egy több mint 150 éves sikertörténet: Robert Chesebrough volt a manapság kozmetikai termékként használt csodaszer feltalálója 1872-ben, azonban eredetileg nem arra szánta, hogy elsősorban hidratáló és gyógyítókrémként használják. 

Az angol származású vegyész cége eleinte az ámbráscetek zsírjából kinyert olaj kitermelésével foglalkozott, ám ez a vállalkozása csődbe ment. Egy pennsylvaniai utazás azonban az egész életét megváltoztatta. Amikor 1859-ben az Egyesült Államokban található államba utazott, ellátogatott egy olajfúró telepre, ugyanis ekkor nagy olajlázban égett az egész ország, azonban ekkor az emberek még csak kísérleteztek azzal, hogyan lehet hasznot húzni a frissen felfedezett kőolajból.

Chesebrough itt megfigyelte, hogy a fúrótornyok szerelői egy különös, zselés anyagot vakargatnak le a gépekről, amit ők csak „rod wax”-nak, vagyis rúdviasznak hívtak. Eleinte ők maguk is csak egy bosszantó lerakódásnak hitték, azonban később érdekes felfedezést tettek vele kapcsolatban:

a vegyésznek elmesélték, hogy a zselé jótékony hatású volt a kisebb vágásokra, horzsolásokra, ugyanis mintha gyorsította volna a gyógyulást.

Laborból a patikába

A felfedezés után Chesebrough hazatért New Yorkba, és elkezdte finomítani ezt a különös anyagot. Először több lépésben megtisztította a nyers kőolajszármazékot, míg végül egy átlátszó, szagtalan, sima tapintású zselét kapott. 1872-ben szabadalmaztatta a terméket Vaseline néven, és elkezdte árusítani.

Eleinte azonban senkit nem tudott rávenni, hogy a termék megvásárlásával bizalmat szavazzanak az újdonságnak, ezért a terméke eladásának fellendítése céljából lóval és kocsival járta az utakat, és kicsi, egy unciás üvegekben árulta a csodazselét. Annak érdekében, hogy bebizonyítsa hatékonyságát, még a saját bőrét is megégette. Hamarosan az emberek imádni kezdték a vazelint: égési sérülésekre, sebekre, ajakápolásra, sőt még hajfényesítésre is használták, így hamar a házipatikák alapdarabja lett.

Állítólag Robert Chesebrough annyira hitt a találmányában, hogy minden nap lenyelt egy kanál vazelint, mivel meg volt győződve róla, hogy ez segíti az egészségét és hosszú életet. Bár ez nem bizonyított, a Vaseline hivatalos oldala szerint számos dologra fel lehet használni a krémet. Többek között a kisebb vágások és sérülések védésére, a száraz bőr ápolására vagy akár gyermekek esetében a pelenkakiütések megelőzésére is.

(LADBible)

(Borítókép: Vazelin. Illusztráció: Getty Images)