A római Pantheon az idő próbáját nemcsak kiállta, de példát is mutatott a modern építészetnek. Miközben birodalmak omlottak össze, városok égtek porig, és modern építmények dőltek össze, ez az ókori templom érintetlenül őrzi titkait. Kupolája ma is a világ legnagyobb olyan betonkupolája, amelyben sem acél, sem bármiféle vasalás nincs
– és mégsem repedt meg, nem omlott le.
A Pantheon kupolája kizárólag ókori módszerekkel készült. Nem használtak hozzá sem modern állványzatot, sem fém erősítéseket. Mégis ellenáll az idő vasfogának, miközben a mai betonépítmények élettartama gyakran nem haladja meg a 100 évet.
Az ókori beton, amely meggyógyítja önmagát
A Pantheon titka nemcsak a tervezésben, hanem a felhasznált anyagban rejlik: a római beton képes önmagát megjavítani. Amikor repedések keletkeznek benne, az esővíz beszivárog a szerkezetbe, és kémiai reakciót indít el. A keverékben maradt apró mészdarabkák ilyenkor reakcióba lépnek a vízzel, újra kristályosodnak, és kitöltik a repedéseket. Így a beton – akárcsak egy élő szervezet – sebeit „begyógyítja”.
A tudomány csak most kezd megérteni, amit a rómaiak már tudtak.
Modern kutatások – mikroszkópos vizsgálatokkal és kémiai elemzésekkel – csak nemrég derítették ki, hogy pontosan mi teszi ezt a betonfajtát ilyen tartóssá. Az ókori rómaiak ugyanakkor tapasztalati úton, ösztönösen használták ezt a technológiát.
A recept egyszerű, mégis zseniális: vulkáni hamu, mész és tengervíz. Ez a három összetevő alkotja azt a keveréket, amely nemcsak ellenállóvá, hanem idővel még erősebbé teszi a betont. Mindez annak a mérnöki tudásnak köszönhető, amelyet a modern világ máig próbál utolérni.
(Borítókép: Pantheon. Fotó: nejdetduzen/Getty)
