„Itt az idő mást jelent” – kultúrsokk az első naptól
Rimay Dalma: „Már gimnazistaként, 2008-ban mocorgott bennem Mexikó: au pairnek jelentkeztem, és két család közül választhattam – az egyik mexikóvárosi, nyárra Acapulcóval, a másik új-zélandi. Végül Új-Zéland lett, de a gondolat nem ment ki a fejemből” – mondta, majd hozzátette: „Az egyetem után rövid budapesti kitérő következett, aztán jöttek a Neckermann-szezonok: Kréta, Gran Canaria, Korfu. Amikor új desztinációt jelölhettem, gondolkodás nélkül Mexikót írtam be.”
Leszálltam Cancúnban, és az első napon azt éreztem: hazaértem.
Eredetileg féléves szerződésem volt, de a tenger, a színek, az emberek tempója és az a különleges kultúra, amiért már kamaszkoromban megmozdult bennem valami, maradásra bírt. Így lett egy szezonból költözés, költözésből pedig kilenc év” – mondta.
Mi volt a legnagyobb kultúrsokk, ami igazán szembeötlött az első időszakban?
Rimay Dalma: „Az idő – minden szempontból. Itt egyszerűen másként működik” – nevetett. „Mexikóban az idő fogalma relatív. Ha valakivel délután háromra beszélek meg találkozót, az jó eséllyel fél négykor kezd el készülődni. Eleinte ez teljesen kikészített. Mi, európaiak percre pontosak vagyunk, itt viszont senki sem stresszel azon, ha késik. Aztán idővel én is megtanultam elengedni. A munkában persze muszáj tartanom az európai tempót, de a magánéletben már én sem rohanok: ha háromra beszélünk meg valamit, jó eséllyel én is csak három óra öt perckor érek oda” – mesélte.
Közlekedés: „Aki merészebb és nagyobb autóval jön, annak van elsőbbsége”
Mexikóban tényleg ennyire lazán kezelik a közlekedési szabályokat?
Rimay Dalma: „Igen, Mexikóban minden kicsit másképp működik” – kezdte mosolyogva. „A Yucatán-félszigeten például nincs klasszikus KRESZ-vizsga. Aki jogosítványt szeretne, egyszerűen elmegy a helyszínre a saját autójával – hiszen aki odáig el tud vezetni, arról már azt feltételezik, hogy tud is vezetni. Ott a helyszínen még kitesznek két bóját, és ha sikerül betolatni közéjük, már meg is kapja a jogsit. Az egész körülbelül 60 dollárba kerül, két évig érvényes, és a hosszabbításhoz már nem kell újra vizsgáznia.”
„A szabályok itt inkább ajánlások, mint kötelezettségek. A STOP- és az elsőbbségadás-táblát még komolyan veszik, de a sebességkorlátozás inkább csak iránymutatás. A kerékbilincset viszont azonnal felrakják, ha rossz helyen parkolsz – ezt nagyon szigorúan veszik. A bírság nem nagy, de mire az ember végigjárja az ügyintézést, eltelik fél nap. Itt is igaz: az idő relatív” – tette hozzá nevetve.
Mi a teendő, ha az ember közlekedési balesetbe keveredik Mexikóban?
Rimay Dalma: „Mexikóban az autóbiztosítás nem kötelező, ami sokak számára első hallásra meglepő lehet” – magyarázta.
Ha valaki kárt okoz, de nincs biztosítása, a helyszínen kell megtérítenie a kárt – méghozzá készpénzben.
Ez több ezer dollár is lehet, és ha nem tud fizetni, a rendőrök azonnal intézkednek, amíg a helyzetet rendezik. Itt nem a biztosítóval egyeztetnek, mint Európában, hanem rögtön helyben próbálják megoldani a dolgot.”
Egy pillanatra elhallgat, majd folytatja: „Sajnos láttam már ilyet. Egy balesetnél a vétkes félnek nem volt biztosítása, és a rendőrök azonnal elszállították a helyszínről. Nekem is volt balesetem, de szerencsére volt biztosításom, így nem lett belőle bajom. Az az eset viszont mély nyomot hagyott bennem – akkor értettem meg igazán, mennyire más itt minden” – mesélte.
Vannak kifejezetten veszélyes vagy kényes útszakaszok is az országban?
Rimay Dalma: „Igen, főleg Dél-Mexikóban, Chiapas államban” – válaszolta. „Arrafelé előfordulnak nem hivatalos útzárak, amiket helyi bandák vagy fiatalok állítanak fel. Néha csak egy kötelet húznak keresztbe, de volt már olyan is, hogy szögesdrótot feszítettek ki az úton. Ilyenkor nem sok választásod van: vagy adsz nekik egy kis pénzt, vagy veszel tőlük valamit, különben egyszerűen nem engednek tovább.”
„Szerencsére ezek nem mindenhol jellemzőek, és ha valami baj történik, működik az úgynevezett zöld angyalok szolgálata. Ez egy ingyenesen hívható segítség, ők bárhol megjelennek, ha lerobban az autó, és segítenek, akár a semmi közepén is. A mexikóiak egyébként hihetetlenül segítőkészek – ha látják, hogy bajban vagy, azonnal megállnak, segítenek, vizet adnak. Nagyon összetartó nép” – tette hozzá.
Rendőrség, katonaság: „A villogás itt semmit nem jelent”
A fegyveres jelenlét sok turistának sokkoló. Ön hogy érzi ezt?
Rimay Dalma: „Tény, hogy Mexikóban mindennapos a fegyveres jelenlét” – kezdte. „A rendőrök és katonák golyóálló mellényben, gépfegyverrel járőröznek, főleg a turisták által kedvelt területeken. Az elején én is feszengtem, furcsa volt látni, hogy szinte minden sarkon ott áll valaki fegyverrel. Ma már megszoktam – itt ez a normális.”
„A villogó rendőrautókat is máshogy kell értelmezni: itt szinte mindig villognak, de ez önmagában nem jelent semmit. Akkor van baj, ha megszólal a sziréna” – magyarázta.
Fontos tudni, hogy egyenruhásokat hivatalosan nem szabad lefotózni. Ha valaki mégis megteszi, könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhet.
Láttam már olyat, hogy valakit azért állítottak meg, mert azt hitték, lefotózta őket. Ezért mindig jobb előbb engedélyt kérni, mielőtt az ember fényképezni kezdene” – tette hozzá.
És mi a helyzet a hírhedt kenőpénzekkel?
Rimay Dalma: „Itt az ember már az egyenruhából tudja, mennyire kell mélyen a zsebébe nyúlni” – mondta nevetve. „A városi rendőröktől általában nem kell tartani, de a szövetségi rendőrök és a Nemzeti Gárda emberei már más kategória. Egy átlagos ‘megoldás’ 200 peso körül kezdődik – ez nagyjából tíz dollár –, komolyabb ügynél viszont jóval több is lehet.”
Majd egy pillanatra elkomolyodik: „Ha valaki nem akar fizetni… végül úgyis fizet. Amikor mögötted áll egy fegyveres rendőr és morcosan néz, nem nagyon van más választásod” – fogalmazott.
Kartellek és „védelmi pénz”: mindennapi háttérzaj a paradicsomban
A kartellek jelenléte mennyire érződik a hétköznapokban?
Rimay Dalma: „A mindennapi életben ritkán találkozik velük az ember” – mondta. „De az ország tényleg fel van osztva a különböző kartellek között. Vannak területek, ahol erősebb a befolyásuk, máshol alig érezhető. A keleti parton, ahol én is élek, a turizmus és a tenger felől érkező csempészútvonalak miatt komoly pénzek mozognak, ezért ez a régió különösen érzékeny ebből a szempontból.”
Mit lehet tudni a védelmi pénzekről?
Rimay Dalma: „Playa del Carmenben ez nem titok – köztudott, hogy aki az Ötödik sugárúton üzletet nyit, annak fizetnie kell a kartellnek” – mondta határozottan. „Az összeg változó, nincs fix tarifa, és ez sokszor okoz gondot a helyieknek is.
Ha valaki nem fizet, először jön a fegyveres figyelmeztetés: motorosok állnak meg az éttermek előtt, és a levegőbe lőnek.
Tulum környékén pedig, ahol minden fából épül, gyakran fel is gyújtják a helyet. Ez itt sajnos a valóság.”
Volt igazán ijesztő személyes élménye az elmúlt években?
Rimay Dalma: „Igen, egyszer Sinaloa államban kerültem nagyon kellemetlen helyzetbe” – emlékezett vissza. „Ott működik egy úgynevezett különleges rendőrség, akik sajátos módszerekkel dolgoznak. Egy alkalommal bevittek egy házba, ahol órákon át fegyveres kihallgatásnak vetettek alá. Nem kívánom senkinek azt az érzést. Szerencsére végül nem lett nagyobb baj, de akkor tényleg úgy éreztem, lepergett előttem az életem.”
Pénz és árak: európai szint mexikói bérekkel
Milyen anyagi viszonyok között élnek az emberek Mexikóban?
Rimay Dalma: „Quintana Roo államban az átlagfizetés körülbelül 8000 peso, ami nagyjából 160 ezer forint” – magyarázta. „Ehhez képest az árak sokszor teljesen európai szinten vannak. Playa del Carmen belvárosában egy harminc négyzetméteres garzon körülbelül 18 ezer pesóba kerül – ez olyan 360 ezer forint –, egy kétszobás lakás pedig 25 ezer pesótól, vagyis félmillió forinttól indul. A benzin literje átlagosan 25 peso, ami szintén nagyjából 500 forint. Szóval nem könnyű ebből megélni, különösen a helyieknek.”
A peso jele nagyon hasonlít a dolláréra. Előfordul, hogy emiatt félreértések vannak?
Rimay Dalma: „Igen, ez sok turistát megzavar” – mondta. „A peso jele ugyanaz, mint a dolláré, csak egy vonallal van áthúzva, nem kettővel. A turistanegyedekben emiatt könnyen össze lehet keverni a kettőt, és ha valaki nem figyel, csúnyán megfizetheti a tanulópénzt. Érdemes mindig rákérdezni, hogy peso- vagy dollárárat látunk-e, mert nem mindegy.” – figyelmeztetett.
Tequila-etikett: „A jó tequilát kortyolgatják”
Azt mondják, mi, európaiak teljesen máshogy isszuk a tequilát, mint a mexikóiak. Ez tényleg így van?
Rimay Dalma: „Igen, a legtöbb európai rosszul issza a tequilát” – nevetett. „A jó tequilát itt Mexikóban mindig tisztán, lassan, kortyolgatva fogyasztják. A só és a citrom az amerikai export korszakából maradt meg, amikor gyengébb minőségű italokat gyártottak a külföldi piacokra, és ezzel próbálták elnyomni az ízét. A minőségi tequila viszont már más kategória: a kék agávé hét év alatt érik meg, az érlelt italhoz pedig további évek kellenek. Egy jó üveg ára 10 és 23 ezer forint között mozog – de minden kortya megéri.”
Hőség, dzsungel, hétköznapi praktikák
Egy jó tequila biztosan segít a hangulaton, de a hőség ellen aligha. A hőmérséklet és a páratartalom mennyire vágja földhöz az embert?
Rimay Dalma: „Meridában nyáron 40–50 fok is lehet” – mondta. „A dzsungelben a maják például függőágyban alszanak, hogy elkerüljék a skorpiókat és a kígyókat, amelyek arrafelé gyakoriak. Sok háztartásban nincs sütő vagy mosogatógép, mosodába járnak, mert a páratartalom miatt szárítógép nélkül egyszerűen nem száradnak meg a ruhák.”
Magánélet: „A szappanoperák nem hazudnak”
Sok év után már igazán otthonosan mozog Mexikóban. Na de mi a helyzet a szerelemmel?
Rimay Dalma: „A mexikói férfiak nem egyszerűek” – nevetett. „Tényleg olyan, mintha egy szappanoperában élne az ember. Nem is gondoltam, hogy ezek a dolgok valósak lehetnek, de abszolút. Nagyon más a vérmérsékletük: a párkapcsolatok működnek is, meg nem is. A férfiak alapvetően családcentrikusak, ugyanakkor iszonyatosan féltékenyek – bolhából is képesek elefántot csinálni. És bár nem társadalmilag elfogadott, mégis megszokott, hogy egy férfinak a felesége mellett van még egy-két másik kapcsolata is. A nők sem különbek.”
Volt tapasztalatom mexikói férfiakkal, és mondjak valami pozitívat is: nagyon gentlemanek, tényleg odafigyelnek a nőkre.
De teljesen mások az elvárások. Itt a hagyományos szerep még mindig az, hogy a nő otthon legyen, főzzön, mosson, takarítson, gyereket neveljen. Európai nőként én nem feltétlen ilyen vagyok, és ezt ők elég nehezen fogadják el. Úgyhogy eddig – mondjuk úgy – több-kevesebb sikerrel voltak párkapcsolataim… de inkább kevesebb sikerrel, mint több” – mondta mosolyogva.
(Borítókép: Rimay Dalma. Fotó: Csete Rita)