Az élet utolsó szakasza gyakran az elmélyülés, a számvetés és a megbékélés időszaka. Ilyenkor sokan szembesülnek azzal, mi volt igazán fontos számukra, és mit értékeltek csak akkor, amikor már késő volt. Dr. Kathryn Mannix, a palliatív ellátás szakértője egy videóban mesélt arról, mit tapasztal azok között, akik életük utolsó időszakát kórházban töltik – írja az Egészség Kalauz.
A szakember szerint a végső pillanatokban nem a világ körüli utazások vagy a be nem teljesült álmok számítanak, hanem valami egészen más: az emberi kapcsolatok.
„Érdekes, hogy sokan úgy gondolják, az utolsó napjaikban majd a nagy terveik miatt bánkódnak – pedig a legtöbben ilyenkor már csak a szeretteikre gondolnak. Azokra, akik valóban számítanak” – fogalmazott. Szerinte három visszatérő dolog van, amivel újra és újra szembenéznek a haldokló emberek:
- Rendezni akarják a megromlott kapcsolataikat.
- Ki akarják fejezni a hálájukat azok felé, akik fontosak voltak nekik.
- El akarják mondani az embereknek, hogy szeretik őket.
Óriási a kimondatlan szavak súlya
Dr. Kathryn Mannix kitért arra is, hogy a társadalomban mennyire nem működik jól a halálról való nyílt kommunikáció.
Nehezünkre esik kimondani, hogy halál, haldokló vagy halott. De ami még ennél is fájóbb, hogy a szeretlek szóval, még rosszabbul boldogulunk. Mintha elakadna a nyelvünk, amikor a legfontosabbat kellene kimondani
– fogalmazott.
A halál az élet része, azonban mindannyian keveset beszélünk róla. Dr. Kathryn Mannix szerint azonban az üzenete nem az élet végéről kellene, hogy szóljon, hanem éppen arról, hogy lehet úgy is élni, hogy nem maradnak kimondatlan szavak és rendezetlen kapcsolatok.
(Borítókép: Egy orvos az idős beteg kezét fogja. Illusztráció: Getty Images)