Julie McFadden öt éven át dolgozott hospice ápolóként, ezt megelőzően pedig több mint egy évtizedet töltött az intenzív osztályon. A munkája során megélt tapasztalatait a közösségi oldalain osztja meg, mint mondja, azzal a céllal, hogy segítsen megérteni az embereknek a halál folyamatát. Egyik posztjában rendkívül drámai, szívszorító dologról írt, egész pontosan arról, mit mondanak jellemezően az emberek azt megelőzően, hogy távoznának az élők sorából.
Julia elmondása szerint a leggyakoribb utolsó mondatok meglepően egyszerűek és érzelmileg erősek.
„A legtöbben azt mondják: szeretlek, vagy az édesanyjukat, édesapjukat szólítják, gyakran olyan hozzátartozót, aki már korábban elhunyt”
– magyarázta az egykori ápoló, akkor hozzátette, tudja, az élet végén tapasztaltható testi változások – a légzés megváltozása, a bőr elszíneződése, a testhőmérséklet ingadozása –ijesztőek lehetnek külső szemlélőként, de az ápoló hangsúlyozta, ezek a jelek általában nem nem járnak fájdalommal vagy szenvedéssel.
„A test tudja, hogyan zárja le az életet. Minél kevesebbet avatkozunk be, annál békésebb lehet ez a folyamat”
– fogalmazott.
Persze egy szerettünk elkísérése az élet végén rendkívül megterhelő érzelmi élmény, ezért vannak, akik nehezen maradnak jelen a végső pillanatokban, ugyanakkor fontos tudni, a betegek gyakran még ekkor is érzékelik a szeretett személy közelségét, hangját, érintését.
Ilyenkor egy kézfogás vagy néhány szeretetteljes szó sokszor megnyugtatóbb és biztonságosabb érzést ad a távozónak, mint bármi más.
Julie egyébként azért tartja fontosnak, hogy nyíltan beszéljen a halálról, mert szerinte a tudás csökkenti a félelmet, és nemcsak a betegeknek, hanem az egész családnak segítséget nyújt. Tapasztalatai megosztásával azt szeretné elérni, hogy a halál ne legyen tabu, hanem az élet természetes részeként tudjunk róla beszélni.
(Borítókép: Getty Images)