Az olyan jellemzők, mint a manipulatív báj, az empátia hiánya, a fokozott nárcizmus vagy az impulzivitás, komoly károkat okozhatnak a környezetben élőknek. Egy kutatás szerint azonban ez nem csupán személyiségbeli sajátosság lehet, ugyanis nagyon úgy néz ki, az agy szerkezetében is kimutatható különbség állhat a háttérben.
A Nanyang Technological University, a University of Pennsylvania és a California State University Long Beach kutatói által végzett vizsgálat eredményei alapján a pszichopátiás jegyekkel rendelkező emberek agyában, az előagy egy része, a striátum térfogata nagyobb.
A striátum az agy egyik kulcsfontosságú területe, amely összekapcsolja a motivációt a cselekvéssel: segít abban, hogy a gondolatokból és célokból konkrét tettek legyenek. Emellett jelentős szerepet játszik a jutalmazási rendszer működésében, a döntéshozatalban és a társas viselkedés szabályozásában.
A kutatás során 120, Los Angeles környékén élő felnőtt (108 férfi és 12 nő) agyát vizsgálták képalkotó eljárásokkal. A tudósok először kizárták azokat a tényezőket, amelyek torzíthatták volna az eredményeket, például az életkort, a teljes agyméretet, korábbi fejsérüléseket, illetve az olyan állapotokat, mint az ADHD vagy a szerhasználat. Ezt követően az eredmény egyértelmű maradt, és kiderült, a pszichopátiás jegyeket mutató személyek striátuma átlagosan mintegy 9 százalékkal nagyobb volt, mint azoké, akik nem mutattak ilyen jellemzőket.
A kutatók szerint ez az eltérés összefügghet az impulzivitással és az élménykereső. A nagyobb striátum emellett fokozott jutalomérzékenységgel járhat, ami erősebb késztetést jelenthet a kockázatos vagy antiszociális viselkedésre.
Bár a vizsgálat úttörőnek számít, azért fontos kiemelni, hogy a „pszichopata” nem hivatalos pszichiátriai diagnózis, hanem egy olyan gyűjtőfogalom, amely bizonyos személyiségjegyeket – például empátiahiányt, manipulatív viselkedést, agressziót – jelöl. Ezek klinikai környezetben gyakran az antiszociális személyiségzavar részeként jelennek meg.
A kutatók azonban úgy vélik, az eredmények segíthetnek jobban megérteni, miként kapcsolóik össze az egy szerkezete a viselkedéssel. Elméletileg ennek feltárása hozzájárulhat a célzottabb terápiás megközelítések kidolgozásához, de a személyre szabott gyógyszeres kezelések kialakításához is hozzájárulhat.
A tanulmány azt is felveti, hogy mivel a biológiai jellemzők részben öröklődhetnek, a striátum mérete akár generációról generációra is továbbadódhat. Ez alátámasztja azokat a neurofejlődési elméleteket, amelyek szerint bizonyos biológiai tényezők már születéstől befolyásolhatják a későbbi személyiségjegyek kialakulását.
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák: az agyi eltérés nem jelenti azt, hogy valaki „elrendeltetett” lenne az antiszociális viselkedésre. A környezeti hatások, a nevelés, a társas közeg és az egyéni döntések mind jelentős szerepet játszanak abban, hogyan alakul egy ember személyisége és viselkedése.
(BGR)
(Borítókép: Getty Images)