Az emberiséget régóta foglalkoztatja a kérdés: mi történik pontosan a halál pillanatában. A kultúrák és vallások különböző magyarázatokat adnak, de a tudomány is egyre többet próbál megtudni arról, mi zajlik a testben és az agyban az élet utolsó perceiben. Mivel a halál után senki sem tud beszámolni a tapasztalatairól, a kutatók főként közeli halálélményekről szóló beszámolókra és orvosi mérésekre próbálnak támaszkodnak.
Közös jelenség
Az efféle beszámolók sokszor egy közös jelenséget említenek, az érzékelés fokozatos elvesztését. A látás, a tapintás és más érzékek fokozatosan gyengülnek, miközben a szervezet egyre kevésbé reagál a külvilág ingereire. Egyre több kutatás utal azonban arra, hogy a hallás az az érzék, ami a legtovább megmaradhat. Orvosok már korábban is gyanították, hogy a hallás az utolsó működő érzék lehet. Egy kutatás, amelyet a New York-i Egyetem végzett, olyan embereket vizsgált, akiket szívmegállás után újraélesztettek. A tanulmány szerint a túlélők mintegy 21 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapotában is volt valamiféle tudatossága, és néhányan azt is állították, hogy hangokat hallottak, miközben a szívük már nem működött.
Kutatási eredmények
Ugyan ezek a beszámolók szubjektívek, de a modern képalkotó technológiák segítségével a kutatók ma már közvetlenül is vizsgálhatják a haldokló agy működését. Különösen érdekes eredmények születtek hospice-betegeken végzett vizsgálatok során, amikor MRI-felvételekkel figyelték az agyi aktivitást az élet utolsó szakaszában. Az egyik vizsgálat során például a betegeknek különböző hangmintákat játszottak le, miközben mérték az agyi reakciókat, az eredmények pedig igencsak meglepőek voltak, ugyanis az agy még akkor is reagált a hangokra, amikor a betegek már eszméletlen állapotban voltak.
Ez arra utal, hogy a hallásért felelős idegi folyamatok az élet utolsó pillanataiig működhetnek.
Nem kapcsol ki egyszerre
A tudósok már korábban is tudták, hogy a test nem „kapcsol ki” egyszerre. Amikor valakit jogilag halottnak nyilvánítanak, az általában azt jelenti, hogy a szív és a tüdő működése leállt. Az agy azonban nem feltétlenül áll le azonnal, és bizonyos sejtek vagy idegi folyamatok még rövid ideig tovább működhetnek. Egy különösen érdekes esetben egy 87 éves páciens agyi vizsgálata közben hirtelen szívmegállást szenvedett, és meghalt. A vizsgálat során rögzített adatok így akaratlanul is betekintést adtak abba, mi történik az agyban a halál pillanatában. A kutatók azt találták, hogy bár az agyhullámok általában csökkennek, a gamma-hullámok – amelyek a magas szintű éberséggel és az információfeldolgozással kapcsolatosak – lassabban tűnnek el. Érdekesség, hogy ezek az agyhullámok fontos szerepet játszanak a hallási feldolgozásban is. Így ez tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a hallásért felelős idegi mechanizmusok az utolsók között állnak le a szervezetben.
Fontos felfedezés
Ez a felfedezés egyébként gyakorlati szempontból is nagyon fontos lehet. A hospice-ellátásban dolgozó szakemberek gyakran azt tanácsolják a hozzátartozóknak, hogy beszéljenek a haldokló beteghez, még akkor is, ha úgy tűnik, már nem reagál. A kutatások alapján ugyanis elképzelhető, hogy a beteg még mindig érzékeli a hangokat, és talán a szerettei hangját is.
(Borítókép: Getty Images)