Valóban élt Jézus több mint kétezer évvel ezelőtt a Közel-Keleten? És ha igen, mit lehet róla történelmi értelemben biztosan tudni? Ezek azok a kérdések, amelyekben hívők és szkeptikusok régóta máshonnan indulnak, és sokszor máshová is érkeznek meg, ugyanakkor a modern történettudomány és a bibliakutatók túlnyomó többsége egyetért abban, hogy a Názáreti Jézus valóban létező történelmi személy volt.
Tárgyak, ereklyék, viták
Az elmúlt évtizedekben rengeteg tárgyat, ereklyét és elméletet kapcsoltak Jézushoz, a torinói lepeltől kezdve a töviskoronáig, ám ezeknél újra és újra felmerül, hogy valóban hiteles bizonyítékokról van-e szó. A történészek számára egyébként sokszor nem is a látványos relikviák jelentik az igazán érdekes nyomot, sokkal inkább azok az ókori szövegek, amelyek a Biblián kívül is említik Jézust vagy a korai keresztényeket.
Biblián kívüli források
Most ismét két ilyen forrás került előtérbe, egész pontosan Tacitus római történetíró, valamint Flavius Josephus zsidó származású történetíró munkái. Fontos kiemelni, hogy nem frissen felfedezett iratokról van szó, ezek a régi források rendre előkerülnek a Jézus történeti létezéséről szóló vitákban, a témát pedig most a Biblical Archaeology Society oldalán újra előkerült elemzés hozta vissza a köztudatba. A tanulmányt még 2015-ben publikálták, az elemzés pedig azokat a Biblián kívüli forrásokat veszi sorra, amelyek alátámasztani látszanak a tényt, Jézus valóban létezett.
Jézus kivégzése
Jézust ugyanis nem csak a Bibliában említik, Tacitus is ír róla az Évkönyvek (az időszámításunk utáni 2. század elejére datálható) című művében. A történetíró Nero császár keresztényüldözéséről is beszámolt, a szövegben pedig szerepel egy Christus nevű alak, akit Tacitus szerint Tiberius császár uralkodása idején végeztek ki, Pontius Pilatus parancsára. A részlet azért érdekes, mert Tacitus nem keresztény szerző volt, sőt kifejezetten ellenszenvesen írt a korai keresztényekről, emiatt a történészek számára különösen értékes, hogy egy külső, római forrás is utal Jézus kivégzésére.
Bölcs ember és tanító
A másik sokat idézett szerző Flavius Josephus, aki az első századi Júdea történetét írta meg. A zsidók története(Kr. u. 93 körül jelent meg) című művében két helyen is előkerül Jézus neve. Az egyik rész Jakab kivégzéséről szól, akit Josephus „annak a Jézusnak a testvéreként” említ, „akit Krisztusnak neveztek”. Ez rövid megjegyzés, mégis sokat nyom a latban, mert arra utal, hogy Jézus ismert név volt a korban. Josephus pedig egy másik ponton is említi Jézust, mint egy bölcs embert és tanítót, ám a kutatók egy része szerint ezt a szöveget későbbi keresztény másolók egészíthették ki. Ennek ellenére sok történész úgy véli, Josephus valóban említhette Jézust, a másolók pedig nem csak maguktól találták ki a szövegrészletet.
A két ókori forrás természetesen nem bizonyítja a vallási állításokat, vagyis azt, hogy Jézus Isten fia volt, ahogyan a hozzá kötött csodás tetteket és a feltámadást sem lehet ilyen történeti szövegekkel igazolni. Ezek már hitbéli kérdések. A történészek többsége ugyanakkor történelmi tényként kezeli, hogy egy Jézus nevű férfi élt az első századi Júdeában, és kivégzését a római hatalomhoz kötötték.
(LadBible)
(Borítókép: Getty Images)