Nem minden nehéz főnök mérgező, és az sem feltétlenül jelent problémát, ha valaki nem találja meg azonnal a közös hangot a vezetőjével. A személyiségek különböznek, egy munkahelyen pedig teljesen természetesek lehetnek a konfliktusok és a feszültebb időszakok. Kathleen Saxton pszichoterapeuta szerint azonban vannak olyan visszatérő minták, amelyek már jóval többről szólhatnak egyszerű nézeteltérésnél. A legmeglepőbb, hogy az egyik első figyelmeztető jel akár még kifejezetten kellemesnek is tűnhet.

Kezdetben szinte túl kedves

Furcsán hangzik, de Saxton szerint a túláradó kedvesség is lehet intő jel, főleg akkor, ha nagyon intenzíven és hirtelen jelenik meg. Egy új főnök eleinte elhalmozhatja az alkalmazottat dicséretekkel, folyamatosan hangsúlyozhatja, mennyire értékesnek tartja, és azt az érzést keltheti, hogy különleges kapcsolat alakult ki közöttük. A probléma akkor kezdődik, ha ez egyik napról a másikra eltűnik. A korábbi melegség helyét hidegség, kritika vagy távolságtartás veheti át, az alkalmazott pedig folyamatosan azt próbálja kitalálni, mit rontott el.

Egyszer dicsér, máskor teljesen elutasító

A pszichoterapeuta ezt a mintát az úgynevezett szakaszos megerősítéssel hozza összefüggésbe. Ilyenkor a pozitív visszajelzés kiszámíthatatlanul érkezik: egyik nap a vezető lelkes és támogató, másnap ugyanazért a teljesítményért már alig szól az alkalmazotthoz vagy elégedetlen. Ez pedig éppen a kiszámíthatatlanság miatt válhat nagyon megterhelővé, hiszen az ember könnyen elkezdheti folyamatosan keresni azt a viselkedést vagy teljesítményt, amellyel visszaszerezheti a korábbi elismerést.

Rendszeresen azt mondja a kollégákra, hogy csak túl érzékenyek 

Saxton szerint néhány mondatra különösen érdemes felfigyelni. Ilyen lehet például a „túl érzékeny vagy”, a „túl érzelmesen reagálsz”, vagy az, amikor a vezető az alkalmazott jogos aggályait egyszerűen személyes gyengeségként állítja be. Egyetlen rosszul sikerült mondat természetesen még nem tesz valakit mérgező főnökké, ha viszont a vezető rendszeresen ezzel söpri félre a kritikát vagy a problémák felvetését, az már komolyabb figyelmeztető jel lehet.

A lojalitást használja nyomásgyakorlásra

„Ha igazán fontos lenne ez a munka, megoldanád.” A pszichoterapeuta szerint az ehhez hasonló mondatokkal a vezető könnyen bűntudatot kelthet az alkalmazottban. Ahelyett, hogy egy feladat reális határait vagy a túlterheltséget venné figyelembe, azt sugallja, hogy aki nemet mond, az nem elég elkötelezett. Hasonló üzenetet hordozhat a „örülj, hogy egyáltalán itt dolgozhatsz” típusú megjegyzés is. Ez azt az érzést keltheti, hogy az alkalmazottnak még a méltánytalan helyzeteket is hálásan kellene elfogadnia.

Állandó készenléti állapot alakul ki mellette

Saxton szerint nem csupán arra érdemes figyelni, mit mond a főnök, de arra is, milyen érzéseket vált ki a jelenléte. Egy nagy prezentáció vagy fontos megbeszélés előtt teljesen természetes a feszültség, más a helyzet azonban akkor, ha már egy hétköznapi találkozó gondolatára is rendszeresen görcsbe rándul a gyomor, heves szívdobogás jelentkezik, vagy állandó szorongás kíséri a munkanapokat. Ezek a tünetek önmagukban természetesen nem bizonyítják, hogy kizárólag a főnök viselkedése áll a háttérben, ha viszont mindig ugyanahhoz a munkahelyi helyzethez kapcsolódnak, érdemes komolyan venni őket.

A munka már a testi-lelki állapotra is rányomja a bélyegét

A tartós munkahelyi stressz idővel jóval túlterjedhet az irodán. Saxton egy olyan esetről is beszámolt, amelyben az érintettnél krónikus álmatlanság, ingerlékenység, feszültség okozta fejfájás és étvágytalanság jelentkezett. Ha a munkahelyi helyzet hosszabb ideje ennyire megterhelő, a pszichoterapeuta szerint fontos lehet kívülállókkal is beszélni róla. Egy barát vagy családtag sokszor könnyebben észreveszi, mennyire megváltozott valaki az utóbbi időben. Súlyosabb vagy tartós panaszok esetén pedig szakember segítsége is indokolt lehet, különösen akkor, ha a munkahelyi stressz már a mindennapi működést, az alvást vagy a közérzetet is jelentősen befolyásolja. (LadBible)