Vannak dolgok, amelyeket szinte mindannyian csinálunk, mégsem szeretnénk, ha bárki rajtakapna minket közben. Nem különösebben kínosak, és semmi botrányos nincs bennük, mégis abban a pillanatban, hogy valaki belép a szobába, úgy teszünk, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. Mutatjuk azt a 8 dolgot, amit szinte biztos, hogy mi is csináltunk már – még ha néhányat inkább szeretnénk is titokban tartani. Fotó: jacoblund / Getty Images Hungary

Úgy tenni, mintha nem vennénk észre valakit, hogy elkerüljük a köszönést

 

Meglátunk az utcán vagy a boltban valakit, akit ismerünk, és hirtelen a telefonunk lesz a világ legérdekesebb tárgya. Nem azért, mert nem kedveljük, egyszerűen nincs energiánk az elkerülhetetlen „Szia, hogy vagy?” beszélgetéshez. A legkínosabb akkor lesz a helyzet, amikor rájövünk, hogy ő is észrevett – ilyenkor mindketten úgy tehetünk, mintha a másik ott sem lenne.

Fotó: Westend61 / Getty Images Hungary

Azt képzelni, hogy mi adjuk elő éppen azt a dalt, amit hallgatunk

 

Elindítjuk a megfelelő dalt, és hirtelen már nem is munkába sétálunk, mosogatunk vagy a busz ablakán bámulunk kifelé. Egy több ezres, őrjöngő közönség előtt lépünk fel, minden egyes dalsort tökéletes magabiztossággal adunk elő, miközben egy képzeletbeli kamera gondosan rögzíti a legjobb pillanatainkat.

Fotó: South_agency / Getty Images Hungary

Lehalkítani a hangerőt a fejhallgatón, mert valaki a közelben beszél

 

Boldogan hallgatjuk a zenénket, amíg a közelben el nem hangzik egy ellenállhatatlan mondat, ami átszűrődik a zenén. Hirtelen már nem is olyan fontos a kedvenc dalunk. Lejjebb vesszük a hangerőt, talán még az egyik fülhallgatót is kicsit kivesszük a fülünkből, és továbbra is mereven magunk elé nézünk, miközben minden egyes részletet próbálunk elcsípni a beszélgetésből.

Fotó: Liubomyr Vorona / Getty Images Hungary

Úgy tenni, mintha nem vártuk volna más válaszát

 

Tíz perc alatt hatszor ellenőrizzük a telefonunkat, újra megnyitjuk a beszélgetést, hátha valamiért nem kaptunk értesítést, sőt még az internetkapcsolatunkat is leellenőrizzük. Aztán végre megérkezik az üzenet, és hirtelen mi leszünk a világ legelfoglaltabb emberei. Nem válaszolhatunk azonnal, hiszen azzal rögtön lebuknánk, hogy vártuk az üzenetet, ezért inkább letesszük a telefont, és kivárjuk a megfelelő időt.

Fotó: Andrii Iemelyanenko / Getty Images Hungary

Utánanézni egy szónak, amiről korábban azt színleltük, hogy értjük

 

Valaki teljesen természetesen bedob egy szót a beszélgetésbe, amiről fogalmunk sincs, mit jelent, mi pedig kérdezés helyett magabiztosan bólogatunk, mintha gyerekkorunk óta használnánk. Sőt, még egy elismerő „pontosan!” is elhangzik, hogy tökéletes legyen az alakítás. Aztán amint egyedül maradunk, előkerül a telefon, és már keressük is a Google-ben, mit jelent az adott szó.

Fotó: Miljan Živković / Getty Images Hungary

Úgy tenni, mintha értenénk az utasításokat, miközben fogalmunk sincs róla

 

Valaki elmagyarázza, hogyan kell megcsinálnunk valamit, majd megkérdezi: „Érthető?” Ez lenne a tökéletes pillanat arra, hogy bevalljuk: körülbelül négy lépéssel korábban teljesen elvesztettük a fonalat. Ehelyett magabiztosan rávágjuk: „Persze, értem.” Aztán amikor elmegy, kezdődik a pánik.

Fotó: zamrznutitonovi / Getty Images Hungary

Olyan vitát próbálgatunk magunkban, amire valószínűleg sosem kerül majd sor

 

Valahol a fejünkben éppen egy olyan vitában győzünk le valakit, amely valójában meg sem történt, és valószínűleg soha nem is fog. Előre végiggondoljuk, mit mondhat, zseniális válaszokat gyártunk, és természetesen minden visszavágásunk tökéletes időzítéssel érkezik. Néha egy valódi nézeteltérésből indul ki a képzeletbeli vita, máskor az agyunk teljesen indokolatlanul úgy dönt, hogy ideje felkészülni egy olyan konfliktusra, amelynek szinte nulla az esélye.

Fotó: miss_j / Getty Images Hungary

Gyanúsnak érezni magunkat, mert üres kézzel sétálunk ki a boltból

 

Bemegyünk egy boltba, nézelődünk néhány percig, nem találunk semmit, ami megtetszene, majd vásárlás nélkül távozunk, egészen addig teljesen normális a helyzet, amíg el nem érjük a kijáratot. Ott hirtelen úgy érezzük, mintha mi lennénk az üzlet leggyanúsabb emberei.

 

(The Scroller)

Fotó: d3sign / Getty Images Hungary