Néhány árulkodó szófordulat hamar lebuktathatja a hazugságot.
A hazugság felismerése jóval nehezebb annál, mint ahogy a filmek sugallják. A testbeszéd, a félrenézés vagy az ideges gesztusok önmagukban nem bizonyítanak semmit, hiszen nincs egyetlen olyan viselkedés, amely minden hazudóra jellemző lenne. Dr. Kirsty King igazságügyi nyelvész szerint ezért érdemes kevésbé azt figyelni, hogyan viselkedik valaki, és inkább arra koncentrálni, hogyan meséli el a történetét. A szóhasználat, a részletek sorrendje vagy éppen azok hiánya többet árulhat el, mint elsőre gondolnánk. Ettől persze egyik jel sem válik tévedhetetlen hazugságvizsgálóvá: inkább olyan mintákról van szó, amelyek gyanút kelthetnek.
Fotó: SDI Productions / Getty Images Hungary
Feltűnően sokat ismétel
Egy-egy szó vagy mondatrész ismétlése önmagában természetesen még nem jelenti azt, hogy valaki hazudik. A kutatások szerint viszont érdemes felfigyelni arra, amikor az ismétlés éppen a történet legfontosabb pontján jelenik meg, miközben a konkrét részletek eltűnnek. Ennek egyik oka lehet, hogy a kitalált történetet nehezebb menet közben továbbépíteni. Minél több új részlet kerül bele, annál többre kell később emlékezni is, ezért a beszélő inkább ugyanazokat a szavakat forgathatja. A nagy mentális terhelés miatt ráadásul a beszéd is akadozóbbá, kevésbé gördülékennyé válhat.
Fotó: 10'000 Hours / Getty Images Hungary
Kerüli a lényeget, és hosszú felvezetéssel kezd
Amikor valaki egy valóban sürgős vagy fontos eseményről számol be, általában hamar eljut a lényeghez. Gyanús lehet ezért, ha a történet hosszú kerülővel indul, és a legfontosabb információ csak jóval később hangzik el. King ezt több olyan segélyhívással szemlélteti, amelyekben az érintettek előbb hosszasan magyarázták a körülményeket, és csak a végén mondták el, mi történt valójában. A kutatások szerint a megtévesztő történetek olykor éppen azért válnak túlbeszéltté, mert a beszélő előre megpróbálja alátámasztani a saját verzióját.
Fotó: The Good Brigade / Getty Images Hungary
Furcsán távolságtartó szavakat használ
Az is sokat elárulhat, hogyan beszél valaki a történet többi szereplőjéről. Természetes helyzetben egy közeli hozzátartozót többnyire a nevén vagy személyes névmással említünk. Szokatlan lehet viszont, ha valaki hirtelen olyan kifejezésekre vált, mint „az a nő”, „az az ember” vagy egyszerűen „ez”. Persze önmagában ez sem bizonyít hazugságot, de olyan helyzetben, ahol érzelmi közelség lenne várható, érdemes felfigyelni rá.
Fotó: fizkes / Getty Images Hungary
Hiányoznak az érzékszervi részletek
Egy valóban átélt, különösen megrázó esemény emlékei gyakran tele vannak érzékszervi részletekkel. Valaki emlékezhet egy hangra, egy szagra, arra, mit látott, vagy akár arra is, hogyan reagált a teste. A kitalált történetekből ezek a részletek gyakrabban hiányozhatnak.
Fotó: VioletaStoimenova / Getty Images Hungary
Az „én” helyett inkább „mi”-t mond
Az apró névmások is érdekesek lehetnek. Amikor saját cselekedeteinkről beszélünk, természetesen gyakran használjuk az „én” személyes névmást. A megtévesztő beszédben viszont előfordulhat, hogy valaki igyekszik eltávolítani magát a történtektől, és inkább többes számba menekül. King szerint a „mi” használata bizonyos helyzetekben lehet egyfajta nyelvi búvóhely: a beszélő így kevésbé helyezi saját magát a történet középpontjába. Különösen érdekes lehet, ha valaki elkezd egy mondatot egyes szám első személyben, majd menet közben hirtelen többes számra vált. Ezek a jelek persze külön-külön nem bizonyítják, hogy valaki hazudik. A nyelvi minták inkább akkor lehetnek árulkodóak, ha több is egyszerre jelenik meg, és az adott helyzetben szokatlannak hat. (Science Focus)
