Elcserélt poggyász
Az "elcserélt bőröndökből" származó kalamajka régi dramaturgiai fogás a filmekben, és alig hinnénk, hogy a valóságban is milyen gyakran előfordul. Egyszer például a Greshamben a sok vendég közül kettőnek, akik éppen egymás után jelentkeztek ki, tökéletesen egyforma bőröndje volt. Természetesen összecserélték a poggyászt, és az Európa-körúton lévő Mr. Legge a brüsszeli reptérről telefonált kétségbeesve, hogy a ruhái nem jönnek rá, sőt nem is ismerősek neki. A német üzletember, akinek a bőröndjével Mr. Legge Brüsszelbe távozott, még Budapesten észrevette a cserét. Mit lehet ilyenkor tenni? A szálloda menedzsmentje egy mélyet sóhajtott, és egy alkalmazott az első géppel Brüsszelbe repült Legge úr csomagjával. Az "üldözésbe" később beszállt a párizsi Four Seasons egyik alkalmazottja is kocsival, míg végül utolérték Legge urat valahol Belgium és Hollandia csatornáin egy szállodahajón.
Szóval egy luxusszálló alkalmazottainak sok mindent meg kell tenniük a vendégeikért, időnként még a személyes holmijaikat is oda kell adniuk a náluk általában jóval gazdagabb vendégeknek. A Greshamben például az egyik bárpincérnek, akinek 46-os lába volt, cipőt kellett cserélnie egy angol úrral, aki egy esküvőre jött, de elfelejtett fekete lábbelit hozni magával, és az üzletek már bezártak. De nem is ezek a kérések teszik igazán próbára a menedzsment idegeit, hanem azok, amikor a pénz nem számít, de lehetetlent kérnek.
Bergman-rózsák
A szállodaigazgatót egy szép nyári délutánon például azzal fogadták a recepciónál, hogy valaki egy kicsit több virágot szeretne annál, mint amennyit még egyszerű beszerezni. A vendég - egy befolyásos magyar üzletember - így szólt: "Nézze, mégis csak egy európai fővárosban vagyunk. Talán nem lehetetlen, hogy estére kétezer szál hamvas, sötétvörös Ingrid Bergman-rózsa szirmai borítsák a lakosztályt". A férfi egy hölgy kegyeit kereste, úgy képzelte, ha rózsaszirommal szórják fel a szobát, ahol a hölgy végiglépdel majd, a hatás nem maradhat el. Csakhogy, ha vörös rózsaszirmokra lép az ember, az nyomot hagy a szőnyegen. Így hát egyenként kellett rögzíteni a rózsákat, míg végül két sorban egy ösvényt alkottak a szobákon keresztül. A fürdőben 4-500 virág úszott a vízen, gyertyákkal megvilágítva. Egy csapat ember dolgozott rajtuk jó néhány órán át, meghívott virágkötők vezetésével. Mindeközben a vendég komótosan megebédelt, és sétált egyet a környéken.
Egy arab herceg
Az Arab-öböl országaiból érkező vendégeknek nagyon örülnek a luxusszállókban, mert bár néha különös szokásaik vannak, de általában nagy költekezők, bőven osztogatnak borravalót, és a pénz tényleg nem számít. Itt van például az egyik régi törzsvendég is, egy szaúdi herceg, akinek közvetlen üzleti érdekei fűződnek a szállodalánchoz.
Kimeríthetetlen bankszámlával a háta mögött, ő aztán bátran állt elő a legszeszélyesebb kívánságokkal. Először is, a herceg és negyven fős kísérete nappal aludt és éjjel élt. Itt tartózkodása alatt a vezetőségnek a nap 24 órájában rendelkezésre kellett állnia. Egyik este, szép idő lévén, a hercegnek biciklizni szottyant kedve. Szakmai titok, hogy hogyan, de a concierge-ek este 11-kor megszerezték a negyven-egynéhány kerékpárt. Moziba is ment az illusztris társaság, de azt jóval könnyebb feladat volt elintézni, mert délután 5-kor a moziban csak örültek a terembérlésnek.
Fura szerzetek
Aztán persze vannak olyanok is, akik furcsa viselkedésükkel vívják ki a személyzet csodálkozását. Tavaly decemberben például egy piros Adidas-tornasortot és -atlétatrikót viselő fiatalember érkezett a hotelbe taxival. Besétált, és azt mondta, szeretné egy hétre kivenni a királyi lakosztályt, de ha tetszik neki, lehet, hogy tovább is marad. És közben átnyújtott egy érvényes hitelkártyát. Csakhogy 6-7 millió forintos összegről lévén szó, az alkalmazottnak fel kellett hívnia a bankot. Ott kiderült, hogy a fedezet megvan, de zárolták. Közben jelentkezett a titokzatos fiú anyukája, hogy igyekezzenek ott tartani a fiát, és legyenek vele nagyon kedvesek. Kis idő múlva megérkezett a mama, és az ápoló, akitől a fiú elszökött. A taxiból azért még kiszólt a portásnak, hogy ha bárki keresi, mondják meg, hogy az Intercontinental királyi lakosztályában lesz elérhető.
Az őrültek egyenesen vonzódnak a luxusszállodákhoz. Egyesek rendszeresen járnak be, és mindenféle kitalált problémával zaklatják a személyzet tagjait. Egyszer egy rendkívül jól öltözött úr plüssmajommal érkezett a bárba. Rendelt magának egy whiskyt, a majmának pedig egy banános koktélt. Az ő elmeállapotát illetően nem volt vita, azt viszont egy luxusszállóban mindenki tudja, hogy nagyon csínján kell bánni minden betérővel, és nem szabad első ránézésre ítélni, mert hatalmasakat lehet hibázni. A rocksztárok például hírhedten szörnyen viselkednek a szállodákban, ami biztos nem teljesen alaptalan előítélet, de a budapesti Four Seasons eddig valahogy kimaradt a szórásból.
Több, rossz hírnevére kínosan ügyelő rocksztár is megszállt már itt, akik olyan szelíden-szolidan viselkedtek, akár a legtökéletesebb úriemberek. Hogy kik is voltak ők, azt sajnos nem mondhatjuk el, mert az esetleg ártana "kőkemény" imázsuknak, és egy luxusszálló, pláne a Four Seasons, mást sem kívánna kevésbé, mint hogy indiszkréción kapják.
A cikk teljes változata a novemberi Elle magazinban olvasható.