A levelezőlapot egy könyvesbolt küldte Helen Englishnek Bridgeportból Elkins városába értesítve a címzettet, hogy megérkezett a megrendelt könyve. A feladó - a boltos - a nevet jól írta, a városra emlékezett, és arra is, hogy a megrendelő megemlítette, hogy hegyen lakik. Így aztán kissé elnagyoltan, de megcímezte és lesz, ami lesz alapon - vélhetően maga sem bízva a kézbesítés sikerében -, elküldte az értesítést.
Elkinsben azonban akad egy postásnő, akit nagyon kemény fából faragtak: 550 családnak hordja ki a küldeményeket, és neki köszönhetően a zord tél ellenére is célba ért a levelezőlap, melyet aztán a címzett kis híján a szemétbe dobott. Az utolsó pillanatban azonban észrevette, hogy nem viccről van szó, sem pedig reklámküldeményről.