A költők korán halnak, legalábbis rövidebb életűek, mint a próza- vagy drámaírók - állítja egy amerikai kutató. Az ok: a poéták hajlamosak az önmarcangolásra, önpusztításra, de az is szerepet játszhat, hogy fiatalabban lesznek híresek, ifjabban produkálnak nagyot, mint más műfajt művelő tolltársaik, és halálhírüket jobban "jegyzik", mármint fel- és megjegyzik - vélekedik James Kaufman.

A Kalifornia Állami Egyetem Tanuláskutató Intézetének tudósa 1987 irodalmár és költő elhalálozási életkorát vizsgálta meg néha évszázadokra visszanyúlón. Akadtak köztük amerikaiak - mármint olyanok, akik az Egyesült Államokban éltek -, kínaiak, törökök, kelet-európaiak. A halálokokat nem tanulmányozta.

A végeredmény: a költők átlagéletkora 62 év, a drámaíróké 63, a (kitalált történeteket produkáló) regényíróké 66, a nem fikcióban utazó pennaforgatóké pedig 68 esztendő. Kaufman tanulmányozta a költők és a mentális betegségek kapcsolatát is. "A költőnők a leghajlamosabbak a mentális betegségekre, ők kerülnek a leggyakrabban kórházba, ők követnek el a legnagyobb arányban öngyilkosságot az irodalmi alkotók közül" - mutat rá Kaufman.