Az Egyesült Államokban jöttek rá arra, hogy az osztrigák előszeretettel lakoznak vécé- és mosdókagylókból, valamint bidékből kialakított víz alatti zátonyokon. A fürdőszobai szaniterekre leselejtezések révén tettek szert az osztrigák pártfogói, a kagylók tehát nem túl válogatósak: jó nekik a régi, használt vécé is.

Az osztriga-lakótelephez szükséges porcelánkagylókat Hampton városában például csaknem két éven át gyűjtötték és raktározták. Az osztrigák a legemlékezetesebb hozzájárulást egy hölgynek köszönhetik, aki a nagymamája bilijét adta a porcelánzátonyhoz.

Kísérleteztek már osztrigahéjból készült műzátonnyal is, és ez is alkalmasnak bizonyult. A háztartási porcelánból költségesebb az építés, de tartósabb a telep.

A két éve kezdett zátonykísérlet szép sikereket ért el: az osztrigák mind a Back-folyóban, mind pedig a Lafayette-ben birtokukba vették a porcelánhalmokat. Az egészre azért van egyébként szükség, mert a kagylók természetes lakózátonyai az utóbbi évtizedekben elszennyeződtek, s az osztrigákat betegség tizedelte meg. A vécéknek köszönhetően azonban ismét szaporodásnak indultak.