Amerikai és koreai tudósok molekulárbiológiai magyarázattal szolgáltak arra, miért csípi a nyelvünket és a szánkat a nyers, aprított fokhagyma. A kutatók szerint a csípősség érzetét kétféle hőérzékelő méri a szájban. Ezek az idegsejteken lévő úgynevezett TRP-proteinek, amelyek aktivizálódáskor kalciumionokat áramoltatnak át a sejtmembránon. Az egyik érzékelőről, a TRP A1-ről korábbi vizsgálatok során beigazolódott, hogy maró hidegre, valamint csípős anyagokra (például fahéj- és mustárolajra) reagál. A másik ioncsatorna, a TRP V1 a meleget érzékeli. Tavaly tudósok rájöttek, hogy ez a protein a felelős a csili fogyasztásakor keletkező "tüzes" érzetért.
A kaliforniai La Jollában lévő Scripps Research Institute-ban dolgozó Ardem Patapoutian és kutatótársai sejteken végzett elektrokémiai vizsgálatokkal kimutatták, hogy a nyers fokhagyma fogyasztása mind a hőérzékelő, mind pedig a hidegre reagáló proteineket működésbe hozza. Melegítés után a fokhagyma elveszíti ezt a tulajdonságát.
Mint a tudósok a Current Biology folyóirat friss számában írják, a két ioncsatorna elsősorban allicinre reagál. Ez egy kéntartalmú és fokhagyma aromájú vegyület, amely a fokhagyma sejtjeinek felbomlásakor enzimes úton keletkezik az alliin nevű szagtalan elővegyületből. Melegítés hatására az enzim (alliináz) elbomlik.