Miután szerelmes lett egy kígyóba, hozzá is ment felségül egy indiai asszony. Az esküvőn kétezer ember ünnepelt, csak éppen a vőlegény hiányzott - bár bizonyára keveseknek - a maga hús-vér valójában, és - feltehetően biztonsági szempontból - egy jelképes rézkígyóval helyettesítették.
A menyasszonyt, a harmincéves Bimbala Dast és a kertjében egy hangyabolyban éldegélő kobrát egy hindu pap adta össze, és a falu apraja-nagyja megjelent a szertartáson. Az ara az udvarlási időszakról és szerelme indítékairól felfedte: a kígyó azzal dobogtatta meg szívét, hogy eddig nem marta meg, és hogy rendszeresen megissza a számára kikészített tejet.
Dasnak ennyi elég is a boldogsághoz, de falujában sem lepődött meg senki az esküvőn, édesanyjával együtt bölcs döntésnek tartják a házasságot. A pár az esküvő után még közelebb kerül majd egymáshoz, Das ugyanis a kobra által lakott hangyaboly mellé viskót épített magának. Biztos igyekszik majd ura kedvében járni, mivel annak harapása halálos lehet.