Harald Wolf, a németországi Ulm egyetemén dolgozó biológus munkatársaival szaharai sivatagi hangyákkal (Cataglyphis fortis) kísérletezett és a Science című amerikai tudományos folyóiratban publikálta megfigyeléseit. A kísérlethez néhány hangyának disznósörtékkel meghosszabbították a lábait, másokét megrövidítették. A meghosszabbított lábú hangyák, amelyek így nagyobbakat is léptek, elmentek a hangyaboly mellett, míg azok az állatok, amelyeknek megrövidítették a lábát, túl hamar kezdték keresni a bolyt.

Ahhoz, hogy a hangyák a táplálék kereséséből egyenesen a bolyhoz menjenek vissza, nem csak az iránnyal, hanem a megtett távolsággal is tisztában kell lenniük. Azt már korábban kiderítették, hogy a hangyáknak mintegy iránytűként segít a napfény. Azt azonban nem tudták a kutatók, hogyan mérik a hangyák a távolságot. Már 1904-ben feltételezték, hogy a hangyáknak van egy belső távolságmérő műszerük.