Roald Dahl Charlie és a csokigyár című könyvében szereplő képzeletbeli csokigyárhoz hasonlóan az édességpark legnagyobb területét a föld alá építik, egy már használaton kívüli vasúti alagútba, amelyet az amszterdami városvezetés bocsátott az építők rendelkezésére. A parkban olyan, a mesekönyvből átvett ötletek is helyet kapnak, mint az üveglift, vagy a csokoládé szökőkút, és kis mennyiségben csokit is fog gyártani.

A számítások szerint húszmillió euróba (5 és fél milliárd forintba) kerülő tervet Amszterdam városvezetése és a Bam holland építészeti cég támogatja. A pénz részben részvényekből áll, amelyet a nagyszülők megvásárolhatnak gyerekeiknek és unokáiknak.

Amszterdam a világ legnagyobb kakaó kikötője, a világ kakaóbab termésének közel harminc százaléka érkezik ide, például Ghánából és Ecuadorból. Amszterdamban élt Coenraad Johannes van Houten, aki az 1820-as években Amszterdamban feltalálta a hidraulikus kakaóprést, amellyel lehetővé tette az ehető csokoládé gyártását. Abban az időben csak az iható és főző változatokat ismerték. A férfi olyan finoman ízesített is kakaóport készített, amelyet könnyen lehet vízzel keverni. A csokipark várhatóan két-három éven belül nyitja meg kapuit.