Az Egyesült Államokban, komoly botrányt váltott ki két princetoni közgazdásznő tanulmánya, amely azt állította: a nagyobb emberek nemcsak szakmailag sikeresebbek, mint a kisebbek, hanem azért azok, mert intelligensebbek a kisebbeknél. A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap online kiadása ezzel kapcsolatban számolt be arról, hogy a társadalom hogy premizálja a testmagasságot. Angliában már száz évvel ezelőtt kimutatták, hogy a püspökök átlagban mindig magasabbak voltak, mint a falusi papok, és az alkalmazottak nagyobbak, mint a munkások. A testmagasság ezen "premizálása" a mai napig tükröződik a nagy statisztikai felmérésekben. Az Egyesült Államokban a magasabb emberek jobb szakmai pozíciókban vannak a kisebbeknél, és ennek megfelelően többet is keresnek. Minden col, vagyis 2,54 centiméter 2 százalékkal több jövedelmet jelent a férfiaknál és nőknél egyaránt. A Német Gazdasági Kutatóintézet 2002-ben azt mutatta ki, hogy Németországban centinként 0,6 százalékkal volt magasabb a jövedelem. Az ipari államokban magyarázatként pszichológiai tényezőkre hivatkoznak, ezek szerint a nagynövésűeknek nagyobb az önbizalma is. Több tanulmányban utalnak a szerzők arra, hogy a magasabb emberekben jobban bíznak a többiek, inkább elhiszik róluk, hogy erősek, tehetségesek és intelligensek. John Komlós müncheni gazdaságtörténész, úgy véli: az átlagos testmagasság nagyon jó mutatója a jólétnek, mert az egy főre jutó jövedelemmel szemben a testmagasságban az élet minősége, vagyis az orvosi ellátás, a képzés esélye, a forrásokhoz való hozzájutás és a környezetszennyezés egyaránt benne van. Arról csak találgatni lehet, hogyan függ össze a testi fejlődés és a kognitív teljesítmény, de az amerikai tanulmányírók utalnak arra, hogy a testmagasságot kb. 20 százalékban befolyásolják a környezeti tényezők, amelyek már az anyaméhben kezdődnek, hiszen azoknak az anyáknak a gyermekei, akik a terhesség idején dohányoznak, kevésbé magasra nőnek és nagyobb százalékban szenvednek idegrendszeri zavarokban.