November 19. a Nemzetközi Vécénap, amelynek megtartásáról az ún. Vécé Világszervezet (World Toilet Organization) 2001 novemberében Szingapúrban tartott értekezletén döntött 17 toalett-szervezet részvételével. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet: minden embernek joga van megfelelő minőségű vécére, s e téren még nem kevés a teendő.

A látszatra komolytalan téma mögött komoly gondok rejlenek. Az ENSZ becslései szerint a világon mintegy 2,6 milliárd embernek nincs semmilyen toalettje, s a világszervezet szeretné, ha a bokrokra szorulók száma 2015-re a felére csökkenne.

A WC hiánya katasztrofális higiéniai következményekkel jár, és nagyban hozzájárul a fertőző betegségek terjedéséhez. Naponta mintegy hatezer gyermek hal meg a világon az elégtelen higiéniai körülményekre visszavezethető hasmenéses megbetegedésekben.

A WaterAid nemzetközi segélyszervezet jelentése szerint a világon jelenleg 35 olyan ország létezik, amelyiknek legalább 10 millió lakosa nem fér hozzá semmilyen higiénikus illemhelyhez.

Az abszolút értékeket nézve a legrosszabb a helyzet Indiában, ahol több mint 772 millió ember kénytelen ott elvégezni a dolgát, ahol a szükség rájön, mezőn vagy éppen az utcán, Kínában pedig 736 millió ember van ugyanilyen helyzetben. A lakosság számához viszonyítva, Etiópia és Afganisztán áll a sor végén, ahol a lakosság mindössze hat százaléka fér hozzá toaletthez.

A fejlett országokban nem a vécék léte vagy nemléte a kérdés, hanem hogy nincs belőlük elegendő. Legalábbis a nők számára szolgálóból, ezért alakulnak ki sorok a vendéglátó helyeken, benzinkutaknál. Az ügyben illetékes Nemzetközi Vécészervezet ezért azt javasolja, lehetőség szerint több női, mint férfi vécét állítsanak csatasorba.

Tapasztalat szerint ugyanis a nőknek átlagosan bő másfél percre van szükségük a megkönnyebbüléshez (kisdolog esetén), míg a férfiaknak erre harmadannyi idő is elég. (Szingapúrban egyébként tavaly vécéügyi akadémia kezdte meg működését: az intézményben az illemhely rendben tartása tárgyból lehet felsőfokú végzettséget szerezni.)

Egy ember a statisztikák szerint évente 2500 alkalommal látogat ki a mellékes helyiségbe, ahol így összesen három napot tölt. A Vécéügyi Világszervezet szerint egyébként a legtöbb vécét helytelenül tervezik - ez csak azért nem derül ki, mert a téma tabu, az emberek nem szívesen beszélnek róla.

Szentpéterváron minden év novemberében megrendezik a vécé ünnepét; a városi csatornázási társaság így szeretné Oroszország kulturális fővárosának lakosait rávenni arra, hogy kisebb-nagyobb "ügyeiket" ne ott intézzék, ahol épp rájuk tör a szükség.

A hasonló gondokkal küszködő Párizsban idén megkezdték a pénzbedobós nyilvános vécék ingyenessé tételét, s hamarosan egyetlen fizetős illemhely sem marad. E döntés meghozatalakor nem a turisták kényelme volt a fő szempont, sokkal inkább a hajléktalanoké, akiknek szinte kizárólag a nyilvános vécék állnak (avagy eddig álltak volna) rendelkezésükre.

A helyzet nálunk még szorultabb: a francia fővárosban 420 nyilvános vécé üzemel, Budapesten alig több mint 70, míg Bécsben ötezer polgárra jut egy nyilvános illemhely, addig Budapesten ötször ennyire.

A turisták nemcsak a nyilvános vécék számából, hanem állapotából is véleményt formálnak egy országról. E megfontolás alapján Malajziában bizottságot hoztak létre a toalettek állapotának ellenőrzésére.

Végül egy érdekesség: két éve a Mont Blanc-on járó turisták és alpinisták is kulturáltan végezhetik dolgukat, több mint háromezer méter magasan három - nem vízöblítéses - vécét helyeztek el számukra.