Bármilyen különösen hangzik is, de a fák "kiáltoznak" a szárazság okozta stressz hatására. Pontosabban: a vizet szállító "ereikben" szállító légbuborékok keletkeznek és ez a folyamat ultrahangot bocsát ki, amely megfelelő műszerekkel felfogható és mérhető. Az innsbrucki egyetem Stefan Mayr vezette tudóscsoportja célzott ultrahang-lehallgatás segítségével vizsgálta fagy és olvadás ciklusoknak a fákra gyakorolt hatását.
Tény, hogy ezen a szélességi fokon 2000 méteres magasságban már nem nőnek fák. Ennek oka azonban rejtély a tudósok számára. Elterjedt az a magyarázat, hogy a mágikus határon található fák több vonatkozásban is szenvednek az aszálytól.
Egyrészről a hideg, másrészről pedig a meleg következtében télvíz idején fagy és olvadás ciklusok váltják egymást, ami embóliát idéz elő, vagyis többé kevésbé nagy mennyiségű levegő gyülemlik fel a növények nedvességet vezető rendszerében. A kutatók megállapították, hogy az erdőhatáron akár 115 ilyen fagy ciklus is előfordulhat.
Segítette a kutatók munkáját, hogy embólia keletkezésekor ultrahang kibocsátás jön létre, s hogy a közvetlenül a fákra erősített szenzorok segítségével ezeket hallhatóvá lehet tenni. Megállapították, hogy az eddigi véleménnyel ellentétben embóliák csak a fagy ciklusban keletkeznek és nem az olvadás időszakában. Végső soron azonban a jelenség oda vezethet, hogy a fa vízszállító edényei száz százalékig megtelnek levegővel.
Egyelőre nem világos még, hogy miként szabadulnak meg ettől a levegőtől a növények, miként töltik meg újból folyadékkal belső vízelvezető rendszerüket. Lehetséges, hogy ebben szerepet játszik az ágaikon megtapadt hó olvadása is. Ez a víz eddig nem ismert módon bejuthat a növénybe és segíthet az embólia sújtotta részek gyógyításában. Tény azonban, hogy ez a gyógyítás elkezdődik mielőtt még a fa gyökerei vizet tudnának szívni a fagyos talajból - tárta fel a kutatás.