Azért találkoznak, hogy kacagjanak. A trieri kacagó klub tagjai immár hat esztendeje hetente egyszer összejönnek azzal a céllal, hogy kacagás közben kikapcsolódjanak. A mintegy húsz férfi és nő - rendőröktől nyugdíjasokon át banktisztviselőkig - abban mindenképpen egyetért, hogy a jógázva kacagás megváltoztatta életüket.
"Kacagás közben semmire nem gondolok. Oly mértékben kikapcsolódom, mint soha máskor" - mondja Jutta Brez, a jógázva kacagás tanárnője, aki az indiai Gaun Sankar Guptával együtt hat évvel ezelőtt alakította meg a csoportot. A hivatására nézve szemész-optikus asszony időközben elvégzett egy nevetési tanfolyamot és kiképzést nyert a nevetés tudományában. "Tanulmányútra küldjük az elménket és kacagunk" - mondja 45 a éves Jutta az óra kezdetekor és először is fellazítja kezeivel a nevetőizmait.
Az óra szabályos csatakiáltással kezdődik, amire a 30 és 82 év közötti résztvevők mély lélegzetet véve körbefutnak a teremben. Ezt követően megragadják egymás kezeit és - a csatakiáltás hangjaira - ingaszerűen hol egymáshoz szaladnak, hol pedig elszaladnak egymástól.
"Csak az ok nélküli kacagás eredményez kikapcsolódást" - magyarázza a 64 éves Gupta, aki 1963 óta él Németországban és atyja a klubnak. Szülőhazájában, Indiában már háromezer éves hagyománya van a kacagó jógának. Meggyőződése, hogy alkalmas az élet tisztára mosására és a mindennapi stressztől való szabadulásra.
Gupta fontosnak tartja, hogy az emberek megtanuljanak nevetni. Míg ugyanis a gyerekek napjában akár 300-400-szor is kacagnak, addig a felnőttek csak tizenötször. Meggyőződése, hogy a túl kevés nevetés betegséghez vezethet. Ezért egyre több német kórházban alkalmazzák a nevetésterápiát, mivel szerinte a nevetés a legjobb orvosság, s az is marad.