2001-ben még csak 17 állatkölcsönző működött Tokióban, ma már 117 vállalkozás kínál az igénylőknek órabérben ebeket. Jobb helyeken óránként 3000 forintnak megfelelő összegért vihetik sétálni a kis lakásban senyvedő kutyabarátok a kiválasztott állatot.
Az AFP munkatársa egy felkapott tokiói luxusnegyed, a kávéházairól, szörfözőiről és kutyasétáltatóiról ismert tengerparti Odaiba területén látogatta meg az egyik kölcsönzőt.

Kutya prostik

Itt az érdeklődők alig 1575 jen, azaz mintegy háromezer forint órabérért nem csupán a kiválasztott négylábút kapják meg egy órára, hanem a hozzá járó pórázt, a kutyagumi felszedésére szolgáló papír zsebkendőket és műanyagzacskókat, és a szükséges gyorsképzést is. Az kutyabérlőt megkérik, ne engedje akárhová az állatot, ne tömje édességekkel, és ha nagy a forróság, vigye árnyékba.

"Na, én lépek!"

A sikert az magyarázza, hogy a japán lakások alapterülete kicsi és a tulajdonosok többsége nem is engedélyezi a bérlőknek a kutyatartást - az állatbarátok így a város távolabbi részéből is ide autóznak szabadnapjaikon, hogy élvezzék a négylábú társaságát. Ha valakinek a rövid séta nem elegendő, akár egy napra is elviheti az állatot: a kutyatáppal és a kikölcsönzött óllal együtt alig 10 500 jent (mintegy húszezer forint) kell leszurkolnia ezért.

A kutyáknak is vannak jogaik

Japán kutyapopulációját 11 millióra becsülik, az ezzel kapcsolatos szolgáltatások dinamikusan fejlődnek, viszont az állatvédők élesen elítélik az ebkölcsönzést - elsősorban a kutyák védelmében. Jamagucsi Csizuko asszony, egy állatvédő szervezet munkatársa kijelentette: a kikölcsönzéssel járó szüntelen kényeztetés, simogatás stresszt, emésztési zavarokat, a legsúlyosabb esetben akár halált is okozhat az ebnek vagy macskának - ugyanis macskát is lehet bérelni.

A Puppy nevű kutyakölcsönző tulajdonosa viszont azt hangsúlyozza, hogy a 35 bérkutya mind egy évesnél idősebb, ám fiatal példány, a leggondosabb bánásmódot biztosítják számukra - és minden egyes kutyabérlő személyiségének megfelelő egyedet vezethet el, még azt is megkérdezik tőle, sétáltatni vagy főleg babusgatni akarja a négylábút. A kölcsönzés, fűzi hozzá, felkészít a végleges kutyavásárlásra, amivel ugyancsak foglalkozik állatkereskedése.

Motegi Tosi állatorvost ez nem nagyon nyugtatja meg. Megoldást szerinte csak az jelentene, ha nem a kölcsönzők választanák ki azt az ebet, amellyel vasárnap együtt akarnak lenni, hanem ha az ebek tudnák kijelölni azt, akivel sétálni akarnak.